/gulashfactory.yahoo.com leveléből 2010.02.05./
Archívum Berlin, 1944. október 16. Német Távirati Iroda
A birodalmi kormány hivatalos nyilatkozata:
Horthy kormányzó, a magyar rádión keresztül, nyilatkozatot bocsátott ki,
amely szerint a magyar parlament kikapcsolásával, a magyar nép megkérdezése
nélkül fegyverszünetet kért Moszkvában a bolsevistáktól. A kormányzó
nyilatkozatában azt állítja, hogy Magyarországot a szövetségesek elleni
háborúba német nyomás taszította bele. Hangoztatja továbbá, hogy
Magyarországot akarata ellenére, német csapatok szállták meg, és hogy õt
magát ennek idején Németországban fogva tartották. Azután rombolásokkal, és
fosztogatásokkal vádolja a német csapatokat és olyan szándékokat tulajdonít
a német hadvezetõségnek, mintha az Magyarországgal, mint saját hadmûveleti
területével vissza akarna élni. Végezetül Horthy úr arra az állításra
vetemedik, hogy a Német Birodalom Magyarországgal szemben megszegte a
szövetségi hûséget. Horthy úr eme példátlan hazug állításaival szemben,
amelyek minden tisztességes magyarnak arcába kell kergessék a vért, a
birodalmi kormány a következõket állapítja meg:
1. Magyarország teljesen szabad akaratából Horthy kormányzó személyes
kezdeményezésére lépett be a háborúba. Horthy úr kifejezett megbízásából, az
akkori berlini magyar követ kérte a birodalmi kormányt, hogy Magyarország
elsõnek csatlakozhassék a háromhatalmi egyezményhez, és így életre halálra
szóló sorsközösségre léphessen Németországgal. Magyarországnak, aSzovjet-oroszország elleni háborúba való belépésérõl a birodalmi
csak a két állam közti hadiállapot beállta után szerzett tudomást.
2. Horthy úr ezt a Németországgal való szövetségi politikát annak idején,
abban a biztos feltevésben kezdte el, hogy ezzel Magyarország területi
igényeit, amelyeket a trianoni szerzõdés után hiába akartak érvényre
juttatni, végre megvalósíthassa. Kizárólag a német katonák vérével, és a
Führer nagylelkûsége és szövetségi hûsége által tudta azután Magyarország
három év alatt csaknem maradéktalanul kielégíteni nemzeti és területi
igényeit. Ennek ellenére Horthy úr, a német segítséggel elért eredménnyel
sohasem volt megelégedve, hanem mindig újabb követeléseket állított fel. Már
a bécsi döntések alkalmával is megmutatkozott ez, amennyiben Magyarország
területi gyarapodását teljesen ki nem elégítõnek jellemezték. Késõbb a
háború folyamán Horthy úr minden eszközzel ismételten megkísérelte, hogy
megszerezze a birodalmi kormány beleegyezését a Romániának való
hadüzenethez.
3. 1942 tavaszán, Horthy úr, Kállay úrnak adta át a kormányt, és azóta
Magyarország politikája teljesen megváltozott. Míg Kállay úr, állandóan
biztosította Németországot szövetségi hûségérõl, a valóságban ez a kormány
titokban összeköttetésbe lépett Németország, és Magyarország ellenségeivel.
A Kállay kormány azután mindent meg is tett, hogy szabotálja Magyarország
háborús erõfeszítéseit, noha a honvédség becsületes tisztjei és katonái,
õszintén el voltak szánva hogy Németországgal való hû
fegyverbajtársiasságban, és vitéz múltjukhoz híven mindent harcba vetnek, ez
a politika mégis nagy kárt okozott a közös hadvezetésnek.
4. Miután a birodalmi kormány valamennyi figyelmeztetése hasztalan maradt
Budapesten, és miután mindig halmozódtak az okmányszerû bizonyítékok a
Kállay kormány teljesen megbízhatatlan magatartásáról, a Führer 1944.
márciusában meghívta Horthy urat Klessheimbe. Ez a meghívás olyan idõpontban
történt, amikor a bolsevisták Magyarországot már kelet felõl fenyegették.
Tekintettel a végzetes bizonyítékanyagra, amellyel a birodalmi kormány
Horthy úr elõtt, Horthy úrnak ellenállhatatlanul bebizonyította, hogy
kormánya már közvetlen tárgyalásokban állt Magyarország és Németország
ellenségeivel, és tekintettel Magyarországnak a bolsevisták által történt
fenyegetésére, a Führer és a kormányzó között világos megegyezés jött létre.
Eszerint egy Németországgal szemben lojális kormány kinevezését, valamint a
német csapatoknak Magyarországba történõ bevetését határozták el a
bolsevisták elleni közös harcra. Horthy úrnak azt a megállapítását, hogy
Németországban akarata ellenére visszatartóztatták, a birodalmi kormány
ezennel, hazugságként megbélyegzi a világ elõtt.
5. Sztójaynak, az új miniszterelnöknek és kormányának becsületes akarata
ellenére azonban röviddel ezután Horthy úr, és az õt körülvevõ
cselszövõkbõl, nyúlszívûekbõl, árulókból, és zsidó üzletemberekbõl álló
klikk, ennek az új kormánynak minden cselekedetét szabotálta, és ettõl
kezdve mind nyíltabb formában összeesküdött a német és magyar nép
ellenségeivel. Ez a klikk egyenesen szemérmetlen, és a becsületes magyar nép
hagyományaihoz méltatlan módon megkísérelte, hogy a közös ellenségek nyakába
boruljon. Horthy úr figyelmét ezekre a mesterkedésekre ismételten felhívtuk,
kétségtelenül kiderült azonban, hogy az ellenséggel való cimborálás összes
szálai az õ kezében futnak össze.
6. Horthy úrnak az az állítása, hogy Németország nem tartotta meg
Magyarország iránti szövetségi hûségét, történelmileg a leghazugabb, de
egyúttal legostobább állítás amelyet valaha tettek, mert mióta Magyarország
önként sorsközösségre lépett Németországgal, a Német Birodalom a magyar
érdekeket is sajátjaként kezelte. Magyarország ennek a sorsközösségnek
jegyében nemcsak hogy területi igényeit tudta több mint kielégítõ módon
rendezni és Nagy-magyarországot visszaállítani, hanem Németország abban a
pillanatban, amikor veszély fenyegette Magyarország területét, azonnal
harcba vetette véderejét, és azóta katonái vérével úgy védi a magyar földet,
mintha saját hazáját védené. Az azonban, hogy Horthy úr nem áltatja a német
katonát, aki vérét áldozza Magyarországért, mintha a saját hazájáért tenné,
fosztogatással és rablással vádolni, közönséges érzületrõl tesz
tanúbizonyságot, amely önmaga fölött ítélkezik.
7. Horthy úr azzal, hogy fegyverszüneti kérelemmel fordult a
bolsevistákhoz, végre levetette az álarcot, és nyíltan beismerte a
Németország elleni árulást. Ez az árulás azonban azt is jelenti, hogy Horthy
úr hajlandó kapitulálni, és hajlandó - amit egyetlen államférfi sem követett
el - legszörnyûbb bûntettet elkövetni saját népével szemben, hajlandó a
magyar földet és magyar népet végérvényesen kiszolgáltatni a bolsevizmusnak.
Ellenére annak a szörnyû sorsnak, amely a szomszédos Romániát, és Bulgáriát
sújtotta, Horthy úr hajlandó megtenni ezt a lépést. Mindenesetre - mint ez a
birodalmi kormány elõtt ismeretessé vált - arra nem hajlandó, hogy népe
sorsában osztozzék, hanem azt reméli hogy árulásával biztosíthatja - az
angolok és amerikaiak garanciájával - kormányzói tisztjét és unokája
utódlási jogát, és ennél a kérdésnél olyan gátlásmentesen cselekszik, hogy
teljesen mindegy neki milyen áldozatot kellene hoznia népének javakban és
vérben egyaránt a saját családja biztosításáért. Horthy úr azonban már
hosszú idõvel ezelõtt gondolt arra is, hogy arra az esetre, ha ez a népével
szemben megkísérelt elvetemedett és áruló játék nem sikerülne, családját és
barátait a megfelelõ vagyontárgyakkal együtt a semleges külföldön
biztonságba helyezhesse.
8. Ezzel a gyáva árulással lezárul a magyar-német barátság egy fejezete.
A birodalmi kormány tudja hogy az igazi nemzeti Magyarország ebben az órában
megvetéssel lerázza magáról az árulókat, és hogy a magyar nép és honvédsége
hajlandó Németország oldalán a betolakodott ellenség ellen harcolni,
mindaddig míg a magyar föld végleg fel nem szabadult, és a magyar nép jövõje
biztosítva nincs.
MTI archívum, 1944. október 16.
>
Közli:
B.Kiss-Tóth László
