A rendszerváltozást követően, gomba módra elszaporodtak olyan szervezetek, munkakörök és törvények (rendeletek, jogszabályok, intézkedések, stb.,), valamint önkényesen megállapított bírságolási kategóriák, amelyek jogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Többségük szükségtelen, értelmetlen, bürokrácia-és költségnövelő, ellenőrizhetetlen vagy végrehajthatatlan. A teljességre való törekvés igénye nélkül, most a bőséges választékból, néhány etalon példa következik a fenti állítások igazolására.
GONDOLATOK AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGRÓL
A Legfelsőbb Bíróság mind szakmai, mind pedig hatásköri értelemben felelősséggel képes ellátni azokat a feladatokat, amelyek (erőltetetten szétválasztva) egy ideje az Alkotmánybíróságra lettek testálva.
Az Alkotmánybíróság - eleddig -, egyetlenegy olyan üggyel sem foglalkozott, amelyet egy (vagy max. három) jól képzett jogász, nem lett volna képes megoldani röpke néhány óra alatt, legfeljebb a misztikus (bohóckodásnak tűnő) bevonulás látványától fosztották volna meg az embereket.
Tekintettel arra, hogy a 15 tagú AB határozatai megfellebbezhetetlenek (?!) és évente kb. 500 határozatot (végzést) hoznak, ezért felvetődik a kérdés, hogy ki (vagy kik), milyen szakmailag előkészítetlen anyagot terjesztettek (terjeszthettek) az AB-hez és mennyire komolyak azok az ügyek, amelyekkel az AB foglalkozik? Mivel az AB a ténybíróságoktól eltérően nem egyes konkrét ügyekben dönt, hanem a közérdeket képviseli (segíti) a döntéseivel, ezért közérdek elleni (orvosolhatatlan) döntést nem hozhatott volna! Márpedig az AB hozott ilyen döntéseket, eklatáns példája volt a Zétényi- Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat elvetése - Sólyom László beterjesztését egyhangúan elfogadó AB tagság szavazatával -, vagyis: megvalósult a közérdek, a közhangulat és a közvélemény semmibe vétele ("szembeköpése")!
Napjainkban pedig egy ombudsman "nyafogását" fogadta el az AB, a hajléktalanok közterületen (pl. az aluljárókban) való "táborozási" tiltásának annullálásával. Semmibe vették az aluljárót használó tömegek érdekét és jogait, egészségük veszélyeztetését, a közterület higiénés állapotának romlását, az aluljáró rendeltetését, sőt a hajléktalanok érdekét sem, hiszen a betonon és a huzatban való tartózkodásuk engedélyezése csak látszat jótétemény, mivel az ott szerzett (felfázásból eredő) betegség szinte gyógyíthatatlannak minősül. Ami pedig az "irgalmas" ombudsmant illeti,- a beadványa akkor lenne (úgy, ahogy) elfogadható, ha tartalmazná, hogy vállal: takarítást, fertőtlenítést, éjjeli edény (bili) kihordást és altatódal (vagy esti mese) előadását, számolva a 15 tagú AB aktív közreműködésével.
GONDOLATOK AZ OMBUDSMANOKRÓL
Véleményünk szerint az ombudsmanok feladatának, jogállásának és hatáskörének meghatározása primitív, pontatlan, hiányos és/vagy szükségtelen. A "védelem" jelzőt tartalmazó feladatukkal számos szervezet (személy) foglalkozik, törvények és jogszabályok tartalmazzák-, hatáskörük pedig a szankcionálási lehetőségek hiánya miatt, a legtöbb esetben csak a "látszattevékenységet" biztosítja számukra. Ha eltűnnének az államszervezet alkotmányos rendjéből, akkor senki sem kifogásolná a hiányukat.
GONDOLATOK A SZÓVIVŐKRŐL
A már-már státusz szimbólummá vált szóvivőkre olyan szükség van, mint egy falat kenyérre a jóllakottaknak (!), vagyis: S E M M I !
Megítélésünk szerint a szóvivők (tudtukon kívül) sértik az adott szervezet (testület, intézmény, vállalat, főhatóság, stb., stb.) vezetőjének (vagy helyettesének) a jogait, illetve munkaköri kötelezettségét.
Nem ment ritkaság számba, hogy egy vezetői tájékoztató során, a szóvivő ott toporgott mellette, és bánatosan konstatálta, hogy elvették tőle a "szót". Sokan emlékeznek arra, amikor Gyurcsány szemrevaló kis szóvivője "elalélt" a mikrofon mögött (talán azért, mert nem kapott szót), de segítőkész főnöke - abbahagyván a szó vitelét, az öntudatlan állapotban lévő szóvivőt vitte ki (ölbe kapva), hogy megfelelő terápiával magához téríthessék.
Vissza kellene térni a szóvivők előtti "korszakra", amikor a közvélemény tájékoztatása a vezető személy vagy helyettese feladatát képezte. Ennek a feladatnak az átruházása kvázi-törvénysértő, és még az elfoglaltsággal sem magyarázható, mert egy adott szervezetnél "csellengő" szóvivő átlagos "szóviteli" időtartama (becslésünk szerint) nem haladta meg (kevés kivétellel) a havi 10-15 percet (!), de még az is előfordult, hogy 1 (azaz egy) percnyi időben sem informálták a közvéleményt. Érdemes lenne megtudni, hogy ki végzi a szóvivők eligazítását és az mennyi ideig tart?
Az már csak tejszínhab a szóvivőkön, hogy itt-ott megjelentek a szóvivő helyettesek is, és ha így fejlődik a szavak vitele, akkor alosztállyá, osztállyá, főosztállyá fejlődhetnek, sőt szóvivő minisztérium fogja segíteni a kormányfő munkáját.
GONDOLATOK A TÖRVÉNYEKRŐL, RENDELETEKRŐL ÉS EGYÉB KÖZÉRDEKŰ KÉRDÉSEKRŐL
Ha a törvények "gyártása" továbbra is olyan ütemben fog folyni, mint az elmúlt években, akkor hazánk törvényalkotó és birtokló nagyhatalom lesz, utcahosszal megelőzve bolygónk dobogós helyre pályázó államait.
Valójában nem is annyira a törvények mennyisége érdemel kritikát, hanem a meglévők betartása és betartatása! Vonatkozik ez a rendeletekre és a különféle jogszabályokra is. Ha elismerjük annak a bölcs mondásnak az igazságtartalmát, miszerint minden törvény annyit ér, amelyek előírásait képesek betartatni, akkor siralmas adat lenne egy tisztességes felmérés nyilvánosságra hozatala!
A részletesebb indoklásoktól eltekintve, csupán a BTK hazaárulásra vonatkozó paragrafusainak (cikkelyeinek) tartalmi ismeretének alapján megállapítható, hogy olyan kapitális hazaárulók, mint Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György, Király Béla és hasonszőrű társaik felelősségre vonása még csak a bulvársajtó szintjén sem lett megemlítve, a vádemelés és az elítélésük pedig az ILLETÉKESEK rémálmaiban sem jelentek meg.
A törvénysértő (jogsértő) ügyek elhallgatása vagy "elnapolása" (a vádemelés és az ítélet évekig tartó halogatása) ellentétes a római jogban rögzített tételekkel, bátorítja a bűnelkövetésre hajlamos személyeket és kiszolgáltatottakká a bűnözők alanyait.
Hasonló jelenség figyelhető meg az "alacsonyabb" törvény-jogszabály-
Hibás intézkedésnek minősül például a bűnözők nevének elhallgatása és az arcuk letakarása a közvélemény elől, mivel a bűnelkövetők többsége jobban tart személyének nyilvánosságra hozatalától, mint magától a büntetéstől. Oroszországban például a zsebtolvajokat, a közvagyont rongálókat, a tolvajokat és a randalírozókat premier plánban "népszerűsítik" a filmszínházakban, TV-kben, újságokban és folyóiratokban, valamint munkahelyeiken a faliújságra kitett fényképeikkel, sőt rejtett kamerákkal "vadásznak" a hasonló tetteket elkövető személyekre. Statisztikai adatokkal is igazolható, hogy hasonló megoldások jelentősen csökkentik az ilyen bűnesetek számát.
Véleményünk szerint nálunk is kevesebb lenne a falfirkálók "műve", a rongálások-és a lopások száma, ha megtörténne a tettesek "népszerűsítése", az elrettentést segítő büntetések kiszabása, valamint (miheztartás céljából) az ítéletek többféle módon történő közhírré tétele.
Talán megelőzzük az ombudsmanok és egyes érzékeny lelkületű szerkesztők személyiségi jogok védelmét emlegető tiltakozását, ha hivatkozunk arra, hogy firkálni, rongálni és lopni nem kötelező, aki pedig ezeket a tetteket gyerekes csínytevésnek tartja, az tárja ki előttük a lakása ajtaját és engedje "munkálkodni" a gézengúzokat!
Merthogy: ezek a titokban, alattomosan és szorgalmasan "dolgozók" okoznak a MÁV-nak, a BKV-nak, az Elektromos Műveknek, a Vízműveknek, a telefontársaságoknak és lakosságnak évi kb. 20-25 milliárd HUF-ot elérő (vagy meghaladó) károkat!
Célszerű lenne annak is a vizsgálata, hogy egyes szervezetek (intézmények, vállalatok, főhatóságok, stb.,) milyen keretek között szankcionálhatják a polgárokat egyes (általuk meghatározott) vétség (szabálysértés, tevékenység) elkövetése esetén.
A BKV járműveinek megállóiban pl. tilos a dohányzás, az elkövetőket 50 ezer forintra büntethetik. Az ellenőrzés csapnivaló végrehajtásának következtében, tömegével látni dohányzó embereket és lefestett figyelmeztető táblákat, amelyek legyártását vagy javítását aligha lehet finanszírozni a beszedett bírságok összegéből.
A Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt viszont példamutató módon regulázza a szabálysértőket, a parkolási időt túllépő nem fizetőket, bár egyes esetekben (figyelem ombudsmanok!!!) túllőnek a célon, mert az időhúzással, valamint a szabálysértést elkövető (indokolt) távollétében megejtett bírósági tárgyalás ítéletének birtokában (a végrehajtó aktív közreműködésével), olyan nagyságrendű összeget "kaszálnak" be, amely "köszönő viszonyban sincs" a vétség súlyával!
A magunk részéről jogsértőnek és logikátlannak tartjuk (figyelem ombudsmanok!!!) a sztrádahasználati díjak jelenlegi megállapítását, mert jogtalanul fizettetik meg a visszautazási díjat, hiszen a megadott időintervallumon belül sokan nem utaznak vissza, ezért pl. egy későbbi visszautazását figyelembe véve, a sztrádadíj dupláját zsebelik be tőle.
A birság megállapítása is önkényes, mert például azt is megbírságolják, aki véletlenül, az eligazító táblák hibás elhelyezéséből és logikátlan vagy megtévesztő feliratából kifolyólag, véletlenül téved a sztrádára, majd néhány km. megtétele után letér róla, de ebben az esetben sem differenciálják a teljes útszakaszra vonatkozó büntetés mértékét.
BEFEJEZÉSKÉNT
A (1)törvényalkotók, valamint az (2)ellenőrzésre, (3)megelőzésre, (4)leleplezésre és (5)megtorlásra hívatott szervek vagy személyek tegyenek meg mindent, a negatív jelenségek visszaszorításáért. Mindegyik (rész)művelet segítse a rendet, a törvényt tisztelők jogainak érvényesülését és a renitensek példamutató (gyors és hatékony) elmarasztalását. Ha a feladatok bármelyik részének "fogaskerekeibe homokszemek" kerülnek, akkor a káosz, a bürokrácia és az önkény befolyásolja a várható eredményt, mégpedig - minden esetben - negatív előjellel.
Közreadta:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
/Forrás: Nemzeti Hírháló 2013.02.13-i hírlevele/*B.Kiss-Tóth László
