értek az'50-es évek?
Hermetikusan elzárták az Apostoli Királyság kormányzóját, (a Tempo Párt elnökét,) csak az ügyvédje látogathatja...
*
Becker András:
Tempo Párt: kommandósok vitték el a tárgyalóteremből az “apostoli kormányzót”
Beküldte: atlatszo
2013. január 2. szerda
A titulusokon kívül ebben a történetben semmi sem vicces. December 7-én egy magánvádasnak indult rágalmazási ügy tárgyalásán az eljáró bíró mindenki számára váratlanul előzetes letartóztatásba helyezte, és elmekórtani kényszermegfigyelésre utalta be Borbély Józsefet, a Tempo Párt elnökét, önjelölt “kormányzót”, egykori gyáriparost, rögeszmés igazságkeresőt. A terembe három csuklyás kommandós lépett be, közrefogták és megbilincselték Borbélyt, aki eközben arra szólította föl az ügyészt, hogy „a törvényes állapotot állítsa helyre, és a zugbírót tartóztassa le”. A letartóztatott még a családjával sem tarthat kapcsolatot, és akár egy évig is húzódhat a fogvatartása egy olyan cselekményért, amiért még bűnössége esetén is valószínűleg csak pénzbüntetést kapna.
(Kapcsolódó cikk: Tempo Párt: Apostoli Királysággal a tiszta közéletért)Az előzetes letartóztatás indokaként a bíró az ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértőre hivatkozott, aki szerint az 52 éves, kecskeméti illetőségű Borbély kivonta magát a bíróság által elrendelt vizsgálat alól, holott az „előzményadatok és a vizsgálatban való közreműködés megtagadása alapján egyértelműen fennáll a kóros elmeállapot lehetősége”. Kajtor Gergely bíró így jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott együttműködése, vagyis az elmeorvosi vizsgálaton való részvétele másképp nem biztosítható.
Még különösebbé teszi az indoklást, hogy a bíró a kényszerintézkedést az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetéséig rendelte el, márpedig erre vélhetőleg nagyjából csak egy év múlva kerül sor, míg az elmeorvosi megfigyelésre 30 napot ad a büntetőeljárásról szóló törvény. Tehát ha Borbélyt elmeorvosi megfigyelése céljából vették őrizetbe, akkor a kényszerintézkedés első körben harminc napig tarthat, annak tartamát a bíró nem kötheti az ügydöntő határozat kihirdetéséhez – a másik, kissé abszurd és ijesztő lehetőség, hogy Borbély hosszú, akár az eljárás végéig tartó őrizetbevételére más, a nyilvánosság elé nem tárt okból került sor.
Borbély József előadása egy 2011-es felvételen
Külön pikantériája az előzetes letartóztatást elrendelő határozat érvelésének, hogy Borbély nemhogy megtagadta volna az együttműködést, de annak rendje-módja szerint megjelent a megjelölt időpontban dr. Dombai Gyula igazságügyi orvosszakértő irodájában, de mivel a szakértő nem volt ott, mintegy 20 perc várakozás után népes stábjával együtt távozott. Borbély harcostársa, a jelen perben másodrendű vádlott Minda Zoltán többször kapott úgy idézést a szakértőtől, hogy az a kézbesítés időpontjánál napokkal korábbra szólt.
Az előztes letartóztatás lehetéges indokai közül az, hogy a rágalmazási perben a vádlott a tanúk vagy a bizonyítékok manipulálásával befolyásolhatná az eljárást, bő fél évvel az eljárás kezdete után nyilvánvalóan nem áll meg – akárcsak a másik lehetséges magyarázat, a szökés, elrejtőzés veszélye: Borbély eddig minden idézésre megjelent, mint most is, hisz épp egy bírósági tárgyaláson vették őrizetbe. Büntetőjogászok szerint a gyakorlatban a bíró szinte mindig helyt ad az ügyészség előzetes letartóztatást kezdeményező indítványának – feltehetőleg ebben az esetben is ez történt. Ez azért különös, mert az ügyészség új szereplő az eljárásban: a tavasszal indult rágalmazási per eddig magánvádas eljárásként folyt, ez volt az első tárgyalási nap, amikor az ügyészség képviselte a vádat.
A birodalom visszavág
A tárgyalás után néhány nappal Borbély Józsefet átszálították a Venyige utcai büntetésvégrehajtási intézetből az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), azóta az ügyvédjén kívül senki nem tud vele kapcsolatba lépni; az ügyvéd is csak személyesen, telefonálni ugyanis nem lehet. Az ilyenkor szokásos ügymenet szerint Borbély felesége postán elküldte a BVOP központi címére a kapcsolatartói bejelentkezését – ez a feltétele annak, hogy a fogvatartottat a hozzátartozója látogathassa. A levél átvételét tanúsító tértivevény vissza is érkezett a családhoz, ám a levél maga eltűnt, és mire előkerült, az ünnepek közeledtével a büntetésvégrehajtásnál is megállt az élet. Így értelmeszerüen nincs kijelölt kapcsolattartó, vagyis január első hetéig gyakorlatilag senki sem láthatja Borbély Józsefet.
Hogy az IMEI-be szállítása óta addig eltelő közel egy hónap alatt milyen vizsgálatoknak vagy gyógyszeres kezelésnek vetik alá, az vélhetőleg csak utólag fog kiderülni. Már csak azért is, mert egy újabb malőr révén Borbélyt a telefonos kapcsolattartás lehetőségétől is megfosztotta a BV-bürokrácia. A számára telefonálásra, tisztálkodó szerekre és egyebkre átutalt pénz valamilyen okból elakadt a BV bürokráciában: pénz nélkül pedig sem telefonálni, sem vásárolni nem tud. Az általunk megkérdezett pszichiáter szakértő szerint az a stressz, amit a váratlan őrizetbe vétel, az ezt követő hosszú ideig tartó teljes izoláció, illetve a helyzettel kapcsolatos teljes bizonytalanság okoz, adott esetben valóban krízishez vezethet, ami aztán okot adhat a további gyógykezelésre.
Hasonlóképp alakult az igazságügyi bürokráciában az előzetes letartóztatás elleni fellebezés ügye: ezt december 7-én, vagyis Borbély letatóztatásának napján adtak fel, de csak 27-én, vagyis három héttel később iktatta a Fővárosi Törvényszék. A fellebbezés ügyében azóta sem történt semmi, vagyis érdemi döntés itt is csak január első vagy második hetében várható.
Felszámolási eljárások korrupciós kockázatai
Maga az eljárás, aminek keretében a legszigorúbb kényszerintézkedést rendelte el a bíró, a büntetőügyek legjelentéktelenebbjei közé tartozik: Borbély Józsefet a Kossuth Holding Válságkezelő és Felszámoló Zrt.egyik tisztviselője jelentette fel rágalmazásért. Hogy a vád képviseletét a magánvádlótól miért vette át fél év után az ügyészség, azt egyelőre nem tudjuk, a tények sorozatának mindenesetre van egy elég ijesztő olvasata.
Borbély József és Minda Zoltán az ezredforduló zavaros privatizációs és felszámolási ügyleteinek károsultjai. Állításaik szerint az ügyben felmerül a Kossuth Holding felszámolócég büntetőjogi felelőssége, sőt, kutatásaik eredménye szerint ez a felelősség kiterjed az állam számos szervezetére és az igazságszolgáltatás egyes tagjaira is. Ennek következtében ők ketten évtizedes igazságkeresés után mára a magyar állam számos fontos szervével, a közélet volt és jelenlegi képviselőjével perben állnak. Tovább színezi a képet, hogy a korábban Borbély által tulajdonolt, különböző szakértői vélemények által 400 millió és 1 milliárd forint közti értékűre becsült Euro Möbel Line Bútorgyártó Kft.-t felszámolási eljárás keretében a Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter felesége tulajdonában álló Immobil 2000 Kft. vásárolta meg a menekülési ár ötödéért, 80 millió forintért.
(Borbély kálváriájáról bővebben a K-Monitor adatbázisából elérhető cikkekben olvashat. A felszámolási eljárások korrupciós kockázatairól a Transparency International Magyarország 2011-ben tanulmányt (PDF)közölt. Problémás felszámolási eljárásokról az msn.mainap.hu oknyomozó cikksorozatában is olvashat.)
Borbély és Minda évek elteltével sem álltak le, sőt, igazságkeresésük hasonló módon pórul járt, felszámolási eljárások során kisemmizett vállalkozók felkutatásával és bevonásával egész mozgalommá terebélyesedett. Egy ellenük indított jelentéktelen, rágalmazásos büntetőügyben a vád képviseletét a magánvádlótól pedig egyszer csak átvette az ügyészség, majd ezt követően a bíró elrendelte egyikük előzetes letartóztatását. Néhány hivatali eljárási malőr nyomán olyan helyzet alakult ki, hogy az első rendű vádlottat a fellebbezés lehetőségétől de facto megfosztva teljesen szeparálták a büntetésvégrehajtás elmegyógyászati intézményében.
(Kapcsolódó cikk: Előzetesbe vágták a sajtóper vádlottját)
Hogy ebben az ügyben valóban két magányos harcos küzd-e az állam teljes büntető eszköztárát bevető maffiaszerű csoport ellen, vagy tényleg csak egy kissé túlburjánzó rágalmazási ügyről van szó, azt még nem tudhatjuk. Azonban erre a sok furcsa együttállásra szeretnénk megnyugtató magyarázatot találni, ezért mindent meg fogunk tenni, hogy a felmerülő kérdésekre válaszokat kapjunk. Mindentől függetlenül, maga az eljárás azt mindenképp jelzi, hogy az állam és a vele szemben fellépő állampolgár között még húsz évvel a rendszerváltás után sincs feltétlenül fegyveregyenlőség.
Az eset ismételten rámutatott arra, mennyire visszás helyzetet eredményez, hogy a rágalmazás büntetőjogi tényállásként szerepel a Btk.-ban. Még akkor is, ha az előzetes letartóztatás formai szempontból a jelen ügyben esetleg jogszerűnek tekinthető, az bizonyosan aránytalan jogkorlátozás. A büntetőeljárásról szóló törvény elmeorvosi vizsgálatra vonatkozó szabályainak megfogalmazásakor nyilván egy félőrült gyilkosra gondolt a jogszabályalkotó – miközben a jelen ügyből is látszik, hogy a kivételt nem tűrő szabályok egymásra épülése miként eredményez abszurd élethelyzeteket. Jogi szakértőink szerint az eset legfontosabb tanulsága, hogy mielőbb száműzni kell a büntetőjogból a rágalmazás és a becsületsértés tényállását. Mindez nem jelentené azt, hogy a jó hírnevükben sértettek jogi védelem nélkül maradnának, hiszen a büntetőeljárás helyett polgári perben érvényesíthetnék (akár kártérítési) igényeiket a szerintük hamis állítások megfogalmazóival szemben.
A jogszabályi rendelkezések kuszaságát mutatja, hogy a bíró a büntetőeljárási törvénnyel összhangban a kényszerintézkedést az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetéséig rendelte el, ugyanakkor az elmeorvosi megfigyelésre csak 30 napot ad a jogszabály. Elvileg a 30 nap elteltével a bíróságnak meg kell szüntetnie a fogva tartást, az eset eddigi történései alapján azonban nem lennénk meglepődve, ha ez valamilyen adminisztratív okból nem történne meg. Akkor pedig bizony még vagy egy évig előzetesben lenne kénytelen ülni Borbély egy olyan cselekményért, amiért még bűnössége esetén is valószínűleg csak pénzbüntetést kapna.
Becker András
------------------------------
Kapcsolódó cikk:
Tempo Párt: Apostoli Királysággal a tiszta közéletért
Beküldte: sarkadinagy
2012. január 21. szombat
Az Apostoli Magyar Királyság honi hatalomátvételéről “már értesítettük Vlagyimir Putyint, valamint az Egyesült Államokat, Barack Obama elnököt” – jelentette ki Borbély József, a Tempo párt elnöke tavaly december 28-án Kecskeméten cirka ötvenfős hallgatóság előtt, majd kormányzói hatalmánál fogva betiltotta a pártokat és felfüggesztette az igazságszolgáltatási rendszert. A hatalomátvételt jelképező árpádsávos és angyalos történelmi zászlókat negyedórával korábban már kitűzték a megyeszékhely belvárosában álló épület erkélyére – némi konfúzió után, mert a jelenlévők nem tudtak dönteni a zászlók kitűzésének helyes sorrendjéről.
Mi az a Tempo Párt, miért vette át a nevéhez fűződő Apostoli Magyar Királyság a hatalmat, és mi köze van ennek a felszámolómaffiához? A válaszokért Kecskeméten jártunk.
Volt olyan, az eseményre reagáló sajtótermék, amely egyből a logikusnak látszó következtetést vonta le, amely szerint az Apostoli Királyság óriási blődség lenne, monarchista szélsőjobboldaliak és felnőtt gyerekek játékszere. A Tiszta Energiával Magyarországért (Tempo) születésének ötéves évfordulójával egybekötött hatalomátvételen megjelentek közül sokak szerint ez mégsem így van: Minda Zoltánt, a Tempo agyát tudósítónknak többen is méltatták, fáradhatatlan munkabírását és kreatív zsenijét emlegetve. “Hogy tudtad ezt így kitalálni” – merengett Mindának egy idősebb úr már a záró pörköltözés közben.
Minda Zoltán a Blikkben
Valahol kétségtelenül mindkét megközelítés helyénvaló. Leginkább azért, mert Minda a hatóságok ellen évtizede folytatott háborújában a magyar korrupciós hálózatok egyik legérzékenyebb pontját tapogatta ki – és az Apostoli Királysággal is ezt fenyegeti. A lassan már állandó hivatkozási ponttá váló archetipikus “belvárosi entellektüel” nézőpontjából a fogalomkészlet bizonyára maradinak tűnik, szemben a politikai érdekérvényesítés más alternatív formáival. Tagadhatatlan azonban, hogy Mindáéknak a Királyság jobban kézre áll, nem is beszélve arról, hogy valószínűleg ez a kulturális kód felel meg a legjobban a Tempo támogatóinak igencsak heterogén csoportjának is.
A Tempo születésnapját ugyanis öltönyös üzletembernek vagy deresedő, szemüveges tanárnak tűnő urak, tarsolyos fiatalemberek, konszolidált hölgyek, és Lonsdale-pulcsis formák egyaránt ünnepelték. Hogy ki honnan jött, jó kérdés – mindőjüket Minda sem ismerte. Két, a szélsőjobboldali szubkultúrák nemzetközi jegyeit felismerhetően alkalmazó öltözködésű, megtermett fiatalember Gyálról érkezett. Hogy miért? “Hazafiak vagyunk” – mondták. Egy rendezett megjelenésű, késő harmincasnak ható hölgy a Fejér Szövetséget képviselte, amely szervezet ideológiáját tekintve ugyan az alternatív-radikális nacionalista vonulatba tartozik, ám jelenlegi tevékenységük igazán érdemes lehet bárki elismerésére: éppen egy környezetbarát, önellátó falu kiépítésén fáradoznak. Többen lakásukat nemrég elvesztett devizahitelesek voltak. Erre a társadalmi csoportra jogsegéllyel, tanácsadással nemrég terjesztette ki tevékenységét a Tempo köre.
A Tempo régi motorosai jellemzően rendszerváltás korabeli vállalkozók, akik úgy érzik, karrierjüket a kora kilencvenes években felbukkant, szisztematikus állami korrupción keresztül operáló szervezett bűnözés törte derékba. “Úgy találkoztunk, hogy mindannyian folyamatosan a bíróságra járkáltunk, aztán egyszer csak megszólítottuk egymást. Elkezdtünk beszélgetni, és rádöbbentünk, hogy ugyanazok, ugyanúgy károsítottak meg minket” – mesélte Minda. Az ő sztorija szerint édesapja az állammal felesben üzemeltett papírgyárából az állami tulajdonrészt kezelő vállalat “figyelmetlenségből” a részesedésének megfelelő befektetését – gyárépületet, termelési eszközöket – beapportálta egy másik vállalkozásba is. Borbély József – a Királyság kormányzója – hasonló háttérrel jön: ő a bútorgyáráért harcol a bíróságon, az erőteljesen az igazára utaló momentumok dacára sikertelenül.
A vélt igazuk után bíróságokra hiába járkáló vállalkozók egyesítették erőiket. Ez a gyakorlatban oda vezetett, hogy a többiek támogatásával Minda egy emberként vitte tovább az összes ügyet, az idők folyamán más vállalkozók is csatlakoztak, a pártalapítás és a királyságosdi pedig további érdeklődőket is vonzott. Minda az idők során magára szedett, unortodox, de rendkívül alapos jogi jártasságának köszönhetően több olyan rendszerszerű anomáliát is észrevett, ami állami szervezeteknek és a hasonló kérdések feltárására elméletileg kvalifikált sajtónak sem tűnt fel az elmúlt évtizedben.
A Tempo vitte ügyek egyikében derült fény arra, hogy a bíróságok gyakran nem Minda jogértelmezésének megfelelően vezetik át az iratokban a felszámolási eljárások résztvevőinek megszűnéseit, jogutódlásait. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Minda állítása szerint több ezer felszámolási eljárást a bírósági iratok szerint nemlétező cégek végeztek: hogy ezzel mi a baj, arra a csalást-sikkasztást emlegető vállalkozók hadainak szava, és a laikusnak is feltűnően különös események jellege lenne a bizonyíték. Minda szerint az igazságszolgáltatás, a bíróságok rendszerszerűen nyúlnak bele (vagy éppen mulasztják el a korrekciót) iratanyagokban, méghozzá jogellenesen, a szervezett bűnözést, a “felszámolómaffiát” segítve.
Az Apostoli Királyság kikiáltása, és az a több tucatnyi általa indított per (többek között parlamenti pártok, Sólyom László volt köztársasági elnök vagy Baka András volt főbíró ellen), ami miatt a férfit Perkirálynak is becézik, ugyanarra megy ki: hogy a magyar jogrendszer kritikus állapotára annyira rámutasson, hogy az ellenfélnek megérje kiegyezni a Tempo károsultjaival. Ha ugyanis Mindáéknak igaza van, Borbély József megfogalmazása szerint az eljárásjogi hibák miatt “gyakorlatilag az egész közigazgatás (…) kizárta magát az eljárásból”, a magyar jog éppen az államszervezetben nem működik.
Fotók és videó: innen
------------------------------
Előzetesbe vágták a sajtóper vádlottját
dec 23, 2012 
by hgeri • Uncategorized
Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság a nyughatatlan igazságbajnokot, a rablóprivatizációként elhíresült folyamat emblematikus szereplője, azaz a Kossuth Holding ügyeit immár rögeszmésen kutató Borbély Józsefet egy magánvádas rágalmazási eljárás keretében. Az eset a magyar demokrácia rendszerváltás utáni történetében példa nélküli
és alkalmat teremt arra, hogy a PestiSrácok.hu szerzői és szerkesztői újfent követeljék a rágalmazás büntető törvénykönyvi tényállásának eltörlését és a oknyomozó újságírást, illetve a magyar sajtószabadságot alapjaiban veszélyeztető jogszabálydzsungel, és a teljességgel egyoldalúvá lett bírói gyakorlat újragondolását.
D. – H., PESTISRÁCOK.HU
Oknyomozó blogunk olvasói pontosan tudják, hogy mindig is ragaszkodtunk a tényfeltárás klasszikus etikai elveihez és nem szokásunk felülni alaptalan vádaknak, hisztériakeltéseknek és túlzásoknak. Ez a cikk sem arról szól, hogy az egyébként egy felszámolási visszaélés során valóban kisemmizett Borbély Józsefnek (aki újabban a Tempó Párt vezetőjeként sokszor beszél apostoli királyságról és magát valamiféle igazságosztónak tartja), igaza van-e, illetve kiállják-e a szalon próbáját az interneten is bőséggel megtalálható nyilatkozatai. Azt is mondhatnánk, hogy a hülyeség alkotmányos jogunk, de itt nem is erről van szó. Hiszen Borbély és az újságírói körökben jól ismert társa, Minda Zoltán sokéves háborújuk során számtalan nagyon értékes dokumentumot, bizonyítékot gyűjtött össze. Olyanokat is, amelyek csalások leleplezéséhez és oknyomozó cikkek elkészítéséhez szolgáltak alapanyagul. Elég csak Sipos Anett a PestiSrácok.hu-nak a felszámolási- és bírói visszaélésekről írt cikkeire (itt, és itt) gondolni. Ráadásul az első, Demokráciateszt című riportunkban az a Kissné Ágics Ilona felszámoló is feltűnik, akinek a feljelentése miatt Borbély József a karácsonyt a sitten tölti, és akinek a Kossuth Holdingos felszámolói jogosultságát a cikkünkben feltárt tények szerint Bakucz József bíró teljességgel szokatlan (khm – élő szóban mást mondanánk) módon hat évvel visszamenőleg jegyezte be, törölve egyszersmind a csalás és korrupció okán lelepleződött és eljárás alá vont Kovács Péter felszámoló megbízatását. Az időpontok körüli trükközésnek azért volt jelentősége, mert így a Kossuth Holding mentesülhet a kártérítési felelősség alól. De kanyarodjunk vissza Borbély esetéhez.
Rágalmazás levélben…
Borbély József és Minda Zoltán ellen tehát Kissné Ágics Ilona tett feljelentést rágalmazásra hivatkozva. Az ügy külön pikantériája, hogy az állítólagos rágalmazást az érintettek még csak nem is újságban, tévében, interneten, azaz nagy nyilvánosság előtt, hanem levélben (!) követték el. Bár kétségtelen, hogy a Büntető törvénykönyv 179. paragrafusa ezt a formát is ismeri. (A tényállás vérlázító mivoltáról lejjebb.) Az egyik levelet a Kossuth Holding vezérigazgatójának címezték (elég nehéz lehet elképzelni, hogy a cég felszámolóját-könyvvizsgálóját házon belül olyan nagy becsületsérelem érhette), s azt írták benne, hogy “ne zaklassanak fölöslegesen bennünket azzal, hogy az Önökkel történő kényszerű kapcsolattartás során olyan személyekkel kell kontaktáljunk, akik a csatolt iratokkal bizonyítottan a jogellenes hatásában most is fennálló súlyos bűncselekményeket, törvénysértéseket velünk szemben is elkövették.” A másik sittet érő kijelentést pedig a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának címezve tették, kijelentve, hogy a kamara főállású könyvvizsgálójaként regisztrált Kissné Ágics Ilona “évek óta súlyos törvénysértések megvalósításában érintett”. Hogy Borbély és Minda e két állítása valós-e, azt majd a bíróság és a tisztelt olvasók eldöntik. Ám tény, hogy e rágalmazás, ha megtörtént is, körülbelül négy fő (a két címzett, illetve titkárnőik) körében valósulhatott meg. Az meg egyenesen Daniel-Cohn Benditért, Hillary Clintonért és a világ összes nagyhangú jogvédő szervezetéért kiált, hogy Kajtor Gergely, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája mindezért máris megelőlegezte a beutalót a Kozma utcai előzetes fogdába.
Veszélyes bűnözőknek kijáró módszerrel
Kajtor Gergely a PestiSrácok.hu birtokába jutott dokumentumok tanúsága szerint 2012. december 12-én rendelte el Borbély József előzetes letartóztatását az első fokú ítélet megszületéséig, továbbá döntött arról is, hogy Borbélyt egy hónapra a fővárosi Kozma utcai börtönben működő Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben elmeorvosi megfigyelés alá vessék. Borbélyt a bíróságról veszélyes bűnözőknek kijáró módon maszkos kommandósok vitték el a börtönbe. A bíró a hosszú hónapokra, sőt, a magyar igazságszolgáltatás működés(képtelenség)ét ismerve, akár egy évnél is hosszabb időre szóló előzetes letartóztatást csupán azzal indokolta meg, hogy Borbély ugyan megjelent az általa elrendelt elmeorvosi vizsgálaton, de ott megtagadta az együttműködést az orvossal.
Borbély József, mint kormányzó – Szólásszabadság van, vagy mifene…
A dolog szépséghibája, hogy a rágalmazás szankciója az ítélkezési gyakorlat szerint pénzbüntetés szokott lenni, igaz, a rágalmazás büntetési tétele 2 év börtön is lehet. Eddig azonban egyetlen egy esetben született rágalmazási ügyben letöltendő börtönt kirovó ítélet, mint emlékezetes, Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét ítélték el a Mécs Imre feljelentése nyomán indult perben, ám abból akkor nemzetközi botrány kerekedett, és döntést másodfokon visszavonták, az egyébként is gyakran a botrányhős szerepében tetszelgő Cserni bírót pedig nem sokkal később egészen más szakterületre helyezték. Kajtor Gergely bíró tehát úgy rendelt el sok hónapos elzárást, hogy az ügyben még részítélet sem született, és a szankció (akár együttműködik Borbély az orvossal, akár nem) sokkal súlyosabb, mint a rágalmazásért a magyar jogállamban jogerősen valaha is kirótt büntetés.
Tény, hogy Borbély úr rendhagyó egyéniség, a közéletben mint egy mini párt vezetője vesz részt, akinek az a véleménye, hogy Magyarország jogilag még mindig királyság. És akkor mi van? Mi történne, ha mostantól minden durva levélért, vagy internetes kommentért sittre vágnák az elkövetőt? Hány- és hány büntetőtábort lehetne megtölteni? Tételezzük fel, hogy Borbély Józsefet elmarasztalják, s pénzbüntetés megfizetésére kötelezik – akkor mi lesz az előzetesben töltött idővel? És mi van akkor, ha kiderül, hogy ártatlan, vagyis hogy nem rágalmazott, hanem igazat mondott (írt)? Akkor majd a magánvádlója ül ugyanannyit?
Szégyent hoznak a jogállamra
Jogászkörökben éveken óta hangoztatják, hogy Magyarországon valami nagyon nincs rendben az előzetes letartóztatás elrendelésének gyakorlata körül. Előrehozott büntetésnek tartják, joggal. Általában a szökés, elrejtőzés, az összebeszélés vagy az eljárás meghiúsításának veszélye esetén helyezik előzetesbe a gyanúsítottakat, s főleg akkor, ha a cselekmény súlyos. Nos ez esetben csupán arról lehet beszélni, hogy a vádlott nem tartotta fontosnak elméjének orvosi vizsgálatát, s ebben nem túl lelkesen működött együtt a bírósággal. Talán érthető. A kommunista és náci diktatúrákban is bevett gyakorlat volt, hogy a zárt elmegyógyintézeti kezelést politikai ügyekben büntetőszankcióként, megfélemlítésként alkalmazzák. Reméljük, nem ebbe az irányba indult el a független magyar bíróság már eddig is ezer sebből vérző és a jogállamiságot sokszor kikezdő ítélkezési gyakorlata.
Ágyúval lőnek verébre
A PestiSrácok.hu hitvallásában is olvasható, hogy “Magyarországon ma bármit le lehet írni, a sajtó mégsem szabad. A nyugati világban ismeretlen törvényi szigor, a munkánkat korlátozó 42 jogszabályi rendelkezés és a szerkesztőségekre nehezedő presszió a kollégák többségének elveszi a kedvét a kutakodástól”. Álláspontunk, hogy 175 oldalas Médiatörvény, a Médiaalkotmány és a Polgári Törvénykönyv 39 tényállása éppen elég (vagy már önmagában is túlságosan sok) szankcionálási lehetőséget tartalmaz az újságírókkal, tényfeltárókkal, vagy mint a fenti esetben, a szókimondó igazságharcosokkal szemben). Nincs szükség a büntetőszankciókra is! A nyugati országokra is az a jellemző, hogy vagy csak büntetőjogi, vagy csak polgári jogi szankciók fenyegetik a sajtót komolyabb vétségek esetén, ráadásul szinte mindenütt alapvető feltétele a büntetés, kártérítés kirovásának, hogy az újságíró, közlő szándékosan tegyen kárt. Egyszerű tévedésért, túlzásért, véleményért nem jár börtön, vagy dollár- és euró százezrek. Ellenben itthon ágyúval lőnek verébre.
Ma előfordulhat, hogy ugyanazon állításért a magát sértettnek tekintő (ám az esetek nagy többségében korántsem olyan ártatlan) személy (1) egyszerre kéri a médiabiztos eljárását és több millió, vagy több tízmillió forintos bírság kiszabását a Médiatörvény alapján, (2) kér peres úton helyreigazítást a Médiaalkotmány alapján, (3) indít több millió forintos kártérítési pert személyiségi jogai sérelmére hivatkozva a Polgári törvénykönyv alapján (és ezekben az eljárásokban az sem elég, ha az érintett igazat ír, mert a bírói gyakorlat szerint legtöbbször valós tények hamis színben való feltüntetéséért jár a kártérítés, holott mi azért rakunk egymás mellé igaz állításokat, hogy a tisztelt olvasókban a háttér információkból tudott, de tételesen nem bizonyítható valós látszat keletkezzen), továbbá ugyanazért az egy mondatért ugyanaz a figura még (4) büntetőeljárást is kezdeményezhet becsülete sérelme okán, rágalmazásra hivatkozva. Ez utóbbiban a bírói gyakorlat sokszor akkor is pénzbüntetést ró ki, ha az állítás igaz, de mégis alkalmas a becsület csorbítására, mert nem kötődik például az állításban szereplő személy közéleti tevékenységéhez (a bírók szerint például nem tartozik önökre, hogy mondjuk valakinek szeretője-e egy állami visszaélés kedvezményezettje). A pénzbüntetés ráadásul bekerül a ember priuszába, tehát ha egy újságíró mondjuk figyelmetlenségből balesetet okoz, akkor súlyosabb büntetést kap, mint más. Hogy értsék: mindez négy külön peres eljárás, akár különböző bíróságokon, évekig elhúzódva, egyetlen állítás miatt. És akkor még nem is beszéltünk az egyéb pikantériákról, az üzleti titoksértésről, az államtitoksértésről, vagy például a képmással való visszaélésről, hogy a pallosjog e ritkábban alkalmazott ága-bogait is számba vegyük.
Követeljük a sajtó szabadságát…
Előfordult például, hogy egy magyar oknyomozó újságíró egy leleplezett fegyvercsempészési ügyről olyan dokumentumot másolt be, amiből kiderült, hogy az aknavetőket hány dollárért adták volna el, majd a fegyvercsempész üzleti titoksértésért feljelentést tett, az újságírót rabosították, megbüntették, az ügy azóta is ott szerepel a priuszában. Olyan is volt, hogy egy ismert ügyvéd-vállalkozó két cikk miatt 12 különböző pert indított, és az újságírónak az ország több pontján több mint tíz éven keresztül több mint félszáz tárgyaláson kellett megjelennie. Friss eset, hogy a PestiSrácok.hu kiadójának egyik vezetője ellen az elmúlt hetekben kőrözést adott ki a rendőrség, mert nem jelent meg tanúként Gyöngyösön egy rágalmazási eljárásban egy, a PS egy nyári cikke alá beírt komment miatt, hogy elmondja azt a két mondatát, miszerint a kedves kommentelőinkről törvényi felhatalmazásunkkal élve semmilyen információt nem adunk ki. Az már csak a rendőrséget minősíti, hogy miközben ők hetek óta nem veszik fel a telefont, úgy rendelik el egy újságíró előállítását, hogy a feltüntetett emailcímeken és munkahelyén meg sem próbálják elérni. (Nem hivatalos magyarázatuk szerint nem használnak emailt…)
Ha valami, hát a fent leírt gyakorlat és a Borbély-ügyben is látható gyomorforgató eljárások veszélyeztetik a sajtószabadságot Magyarországon, immár 22 éve. A PestiSrácok.hu minden szerzője és szerkesztője nevében követeljük, hogy törölje el az Országgyűlés a rágalmazás büntető törvénykönyvi, betarthatatlan, idejétmúlt és részleteit, illetve a hozzá fűződő bírói gyakorlatot tekintve a demokratikus világban példátlan tényállását! Marad még azon túl is bőven eszköz a sajtó, a bloggerek és a Borbélyhoz hasonló megszállott igazságharcosok üldözésére.
Dokumentumok
Borbély Józsefnek és Minda Zoltánnak ezért a két levélért kell felelnie
Az előzetes letartoztatásról szóló végzés… 5. oldal
