Amerikai Magyar Népszava Szabadság
Tulajdonos: Atlantic Publishing & Holding Corp., 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107
Kiadó: Olívia Media & Publishing Corp. 250 W 57th Street, Suite 732. New York, NY 10107-0732
Főszerkesztő: Bartus László részére
Gondolatok a sikertelenség filozófiájáról, a tudatlanságra alapított hitről, az irigység igéjéről.
A szegények és elesettek iránti empátia, mint „baloldali értékek” nem a baloldal találmányai. Ezen értékek létezése egyidős a kereszténységgel. De akkor mi a baloldal találmánya?
Nikolaj Berdjajev: (1874-1948) orosz filozófus pályáját, mint kanonizált marxista ideológus kezdte, de 1922-ben felvilágosult és bolsevikok bosszúja elöl emigrálni kényszerült, Párizsban telepedett le. Szoros kapcsolatot tartott fenn a francia szellemi körökkel. Részlet: A KOMMUNIZMUS IGAZSÁGAI ÉS HAZUGSÁGAI könyvéből. A proletáriátus messiási küldetésre vonatkozó marxi teória fő vonása: Isten választott népének tulajdonságait a proletáriátusra ruházzák át. Marx zsidó származású volt, aki ugyan elhagyta atyái hitét, lelke mélyén azonban megőrizte a messiásváró reményt. Marx messianisztikus reményei megtalálták céljukat: a proletáriátust. Ebből lett az „új Izrael.” „Isten választott népe,” vagyis a marxi-lenini „élcsapat,” amely felszabadítja és megalkotja az „eljövendő birodalmat a földön.” Marx proletár kommunizmusa nem más, mint a régi Izrael szekularizált változata. Tudományos alapon lehetetlen eljutni a proletáriátus történelmi szerepének ehhez a felfogásához, itt vallásos jelleggel van dolgunk. Ez képezi a kommunista „vallás” magvát.
Marx-Engels levelezéseiből tudjuk, hogy bűntudata volt Marxnak, mert nem tett semmit, hogy enyhítse családja nyomorúságát, hogy emberibb életet teremtsen, amire a kapitalista rendszeren belül volt lehetőség. Nemesi származású felesége cselédjét nem fizette, de teherbe ejtette. Engels, hogy mentse barátját, magára vállalta. Marxon kívül a család többi tagja becsületesen dolgozott. Hollandiai nagybátyja a világméretű Philips cég alapítója, amerikai rokonai sikeres vállalkozók és írók voltak. Engels angliai emigrációjuk alatt gazdag gyáros lett. Marx munka helyett egész életében anyját, családját és Engelst zsarolta pénzért, ezért nagyon vehemensen elhárította a személyes sors felelőségét, és megírta a világdöngető vádiratot, a Tőkét, amiben a maga-magukfajta nyomorúságáért áthárította a felelőséget a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra. Ellendrukkerként bizonygatva, hogy a termelés technikai tudáson, szervezettségen és személyes szorgalmon alapuló forradalmi hatékonyságnak fokozódása, nem hozza el a tömegek jobblétét. Azt állítva, hogy a termelés hatékonyságával, nő a kizsákmányolás hatékonysága is, és a dolgozóknak, egyre csak rosszabb lesz. Engels célzott arra, helyesebb lenne az érintettekre bízni, hogy fogalmazzák meg ők követeléseiket, aztán tenni írásba a doktrínát. De a balprófétát soha nem érdekelte az érintettek véleménye. (Követőit sem érdekli az érintettek véleménye, élete, vagy esetleges halála.) Marx, saját sikertelenségétől feldühödve, indulataitól vezérelve, beszűkült tudatállapotban, megírta a magukfajta felelőtlenek, érdemtelenek, alkalmatlanok „bibliáját”, a Tőkét.
Marx a Tőkében a saját sikertelenségét és az ipari forradalom sikerét szembeállítva, az önmegvalósításra, sikerek elérésére eredendően alkalmatlan, lényegileg reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személyek, a MAGA-MAGUKFAJTA FELELŐTLENEK, ÉRDEMTELENEK, ALKALMATLANOK erkölcsi felsőbbrendűségének, vagyis a kontraszelekciónak doktrínáját fejtette ki. Marx azt javasolta: a társadalom, legfelelőtlenebb, legérdemtelenebb, legalkalmatlanabb rétege, a proletáriátus, véres forradalmi erőszakkal vegye át a hatalmat és vezesse a társadalmat, így nem lesz a „kizsákmányolt” áldozata, a sikeres ipari forradalomnak. Ez a gyakorlatban katasztrofális, tudományos, gazdasági, politikai, erkölcsi csődnek bizonyult, de rendkívül felforgató érzelmi hatása lett, mert máig sokaknak könnyű, gyors megoldásnak tűnik, hogy saját sikertelenségükért, saját és családjuk nyomorúságáért átháríthatják a felelőséget másokra, a társadalomra, a kapitalista rendszerre, a sikeres ipari forradalomra.
Marx „osztály” doktrínája adott elvi alapot az „osztályérdek” mentén a társadalom megosztására, a sikeresek kifosztására, az értelmesek elnyomására, az ellenzék, mint „osztályellenség” likvidálására. A baloldali „értékek” erőszakos, törvénytelen számonkérése azon a balfilozófián alapszik, hogy a baloldali „értékeket” nem követő intézmények és egyének erkölcsileg romlottak, ezért képmutatók is, így az ellenük folytatott törvénytelen, embertelen küzdelem pedig a lehető „legnemesebb és legerkölcsösebb” cselekedet. A baloldal igazi veszélye abban rejlik, amikor a meglévő intézményeket vélt/valós tökéletlensége folytán el akarják pusztítani, egy tökéletesnek, felsőbbrendűnek propagált társadalom ígéretével, nem hagyományos, vagy tudományos választ ad a problémákra, hanem a társadalmi intézményekben, hagyományokban lévő romlottsággal és erkölcstelenséggel magyarázza azt. Az eredendően "jó" egyén felszabadítása a romlott intézmények elnyomása és uralma alól. Ebből a ballogikából születettek meg azok a „baloldali értékek,” amely a többséget, de főleg a társadalom legértékesebb rétegeit tették áldozattá. Ezek a „baloldali értékek”, amely elcsábította, korrumpálta az „értelmiséget.” Ez az „értelmiség” köti össze a törvénytelen, hazug, erőszakos, kapzsi baloldalt, a beteges, deviáns, abszurd kapzsi liberálissal. A tömegekre nagy romboló hatást gyakorolnak, mertolyan szuggesszív erővel tudják nyomni a betegesen hazug propagandájukat, hogy aki kritizálni meri őket, még az látszik hazugnak.
Liberális színekben az „értelmiség” fő rombolási területe a család, a férfi-nő kapcsolata. A családi viszonyokat, a férfi-nő kapcsolatokat balos „osztályharcként” jelenítik meg. A férfi, a bivalyerős, otromba, durva, ostoba, erőszakos, brutáliselnyomó "osztályellenség", a nő és a gyerekek a gyenge kiszolgáltatott, elnyomott, terrorizált, felszabadítandó, emancipálandó egyének, majd a "felszabadított, emancipált" egyének betuszkolása az „értelmiségi” ellenkultúrát fogyasztók táborába. Ahol a deviáns, antiszociális, parazita, személyek, kisebbségek, szubkultúrák, a szélsőség, élősdiség, deviancia, hazugság, abszurditás, perverzül a „pozitív minták”.
A konzervativizmus nem az önérdekű szélsőséges „értelmiségi” „élcsapat” doktrinális rendszere, mint a liberalizmus, vagy a szocializmusok. Ezen demokratikus természetéből kifolyólag nagyon sokszínű, hely, idő és nemzeti, sőt egyéni alkat szerint is. Ezért rosszindulatú hazugság bármiféle kapcsolatot szuggerálni a nemzeti szocialista, vagy egyéb jobboldali radikalizmusok, és a konzervativizmus között. A konzervatívok igazsága nem forradalmi erőszakkal fog győzedelmeskedni, a hangos, erőszakos kapzsi kisebbségek javára és a csendes többség hátrányára, hanem demokratikus evolúcióval.
A bal-liberális hazugság opportunista haszonélvezői lassan kihalnak. A fiatal információs generációk többsége már nem vevő a proletár tudatlanságra, és az „értelmiség” korrupciójára épített balhitre.
A konzervatív oldal azért áll szemben a messianisztikus bal-liberálissal, mert nincs és nem lesz tökéletes világ, így nem kell forradalmi társadalom átalakítás sem, csak javításokra, jobbításokra vanszükség és lehetőség, ám ezért a bal-liberális oldal azonnal, maradi, mucsai, erkölcstelen, megalkuvó, összeesküvő, és az emberiséget tönkretevőnek bélyegzi, ez a bal-liberális oldal tipikus haszonszerző politikai taktikája. A fő összetartó ereje az antiszemitizmus-holokauszt, a fasizmus-nácizmus gyűlölet propaganda, az ellenzéket eredendően bűnösnek, (nép) ellenségnek bélyegezik, és non stopboszorkányüldözést folytatnak ellene. A fizikai megsemmisítésről már le kellett szokniuk, de az intellektuálisan megsemmisítő érvelésről azonban nem. Tudják ugyanis, hogy az érvek egyenlő mérlegelése esetén alulmaradnának. Ez az „értelmiség” szellemi terrorizmusa.
Fel kell ismernünk a tudatlanságra, hazugságra, felelőtlenségre épített „értelmiségi” balhit veszélyét. Miszerint minden földi rossz, megszűntethető, egyszer s mindenkorra, csak minden áron s minden eszközzel az „élcsapatnak” a kezébe kell ragadnia a hatalmat. Ez a balgondolat jelenik meg a jakobinusoknál a „felvilágosult élcsapat” majd a kommunistáknál a „kommunista élcsapat” fogalmával. Ez az értelmezés bátorítja fel a baloldalt arra, hogy a társadalmi intézmények, az egyház és állam tekintélyét megkérdőjelezze, megtámadja, és el is pusztítsa. Ezért a baloldal cselekvési alapelve az összeesküvés, felforgatás, majd a rombolás, legyen ez akár fizikai, mint a francia, vagy az orosz forradalom esetében, akár szellemi, vagy éppen művészeti-esztétikai, és lehet mindez együtt. A forradalmi erkölcsiség doktrínája, mely a baloldal által kiagyalt„élcsapat” felsőbbrendűsége nevében bírálja a már meglévő, általuk tökéletlenek, elpusztítandónak bélyegzett viszonyokat. Mivel szerintük a tökéletesség nem bírálható, nem vonható felelőségre, így a baloldal sem.
Ez a felelőtlen önérdekű baldoktrína vezethetett el oda, hogy az egyes kommunista államok bőségesen kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát.
1. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nemzeti szocializmus, a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán?
2. Miért nem folytatták még le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus nürnbergi perét?
3. Miért nincsenek következményei a baloldal barbarizmusának? Hiszen a számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk.Az áldozatok számának nagyságrendje miatt is jogosnak véljük, a felelősség kérdésének felvetését.
5. Kikből növekedett 1945 tavaszától őszéig, szűk fél év alatt 200-ról 250 ezerre, Rákosi pártjának létszáma? Csak nem a felelősségre vonást elkerülni szándékozó kisnyilasokból?
6. Kik ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit? Csak nem a baloldali kormányok? De igen!
7. Az öncélú, önérdekű bal-liberális oldalnak semmilyen vívmánya nincs, ami meg védhetné. Hitük a hazugság, a tudatlanságra alapított balhit. Igéjük az irigység. Filozófiájuk a felforgatás, a fosztogatás, a rombolás, a terror. 1945-ben azt hazudták, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak. 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. A tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát dicsőítették. 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva. 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége. 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanakkor a polgári gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít, azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak véres terrorhoz és katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.
Az igazság létezik, a hazugságot ki kell találni, ez lett a bal-liberális „értelmiség" jól fizetett életformája. Már a múlt század első felében csalódnunk kellett az értelmiségben. Az okokat részletesen elemezte Julien Benda híres könyvében, Az írástudók árulásában. Iskolapéldái azok a nyugati értelmiségiek, akik luxus turistautakat tettek a Szovjetunióban, majd dicshimnuszokat zengtek róla. Készségesen cáfolták, hogy éhínség volna Ukrajnában, amikor ott éppen milliók haltak éhen; hogy létezne a Gulag; hogy a kirakatperek vádlottjai hamis vádak áldozatai. Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) olyan levéltári dokumentumokat tett közzé, amelyek azt bizonyítják, hogy Sztálin szovjet vezető és alárendeltjei a felelősek az éhínségért. Az áldozatok pontos száma körül továbbra is vita van, az ország vezetői tízmillió halottról beszélnek.
"A levéltári dokumentumok egyértelműen tanúsítják, hogy az 1932-33. évi éhínség-népirtás a totalitárius kommunista rendszer tervezett bűncselekményeinek a következménye" áll az SZBU közleményében. A dokumentumok utasításokat tartalmaznak azok megbüntetésére, akik ellenállnak az erőszakos kollektivizálásnak és megtagadják a termék-beszolgáltatást, valamint részleteket közölnek az ukrán nemzeti szervezetek felszámolására indított kampányokról. A szovjethatóságok Moszkvából generált éhínséggel akarták rábírni Szovjetunió-szerte a parasztokat, hogy adják fel saját földjeiket és csatlakozzanak a kolhozokhoz.
Ma már tudjuk a KGB s elődei irataiból, hogy Bernard Shaw-t, Louis Aragont és a többieket a szovjet propagandisták belső följegyzéseikben „alkalmazható idiótáknak" nevezték. Mai napig az ”értelmiségiek” futószalagon bocsátanak ki balpropaganda hazugságokat a régi elvtársi nómenklatúra érdekeinek szolgálatában. Ezek azonnal rendkívüli nagy nyilvánosságot kapnak. Egyik lap adja a másiknak, mindenütt vitatják, fölerősítik, hírlelik. Nyugati társutas balkollégáik lihegnek. Egészen az ígéret megvalósulási határidő leteltéig. Akkor kiderül, hogy nem vált valóra. Sebaj, máris itt a következő és még egy és még egy.
Hogy mind hazugság? Hogy a valósággal egyetlen ponton sem érintkeznek? Ez nem számít. A bal-liberális „értelmiség" hazugsággyárai tovább gyártják a „javakat," az életszínvonal emelésére, a népboldogítására, mint a volt szovjet gyarmati időkben, mert a külföldi kölcsönökből, „gálánsan” fizető liberál-bolsi politikai nómenklatúra érdeke és az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.
Alekszandr Szolzsenyicin, akinek nem volt a kezében hatalmi eszköz, hogy azt a szocialisták ellen fordítsa, egyedül a kimondott és leírt igaz szó hatalmával törte át a bal-liberális „értelmiség” hazugság falát. „Mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”
