Dobszay Károly:
Legyen világosság!
a magyar történelem legnagyobb politikai gyászvitézéről, Nagy Ferenc volt
miniszterelnökről. Szükséges megjegyezni, hogy Nagyferenc bűnlajstromát az
Alföldi Géza szerkesztésében megjelenő Hídverők című emigrációs lap már
1948-ban nyilvánosságra hozta, így ez bejárta a világot, felvilágosítva a
nyugati magyarságot, sőt, eljutott magának Nagy Ferencnek kezébe is, aki azt
cáfolni: meg sem kísérelte. Egyetlen megjegyzés hangzott el részéről a
dokumentumokkal bizonyított vádak ellen, hogy az "goromba, útszéli hangú
nyilas propaganda". (Meg sem közelítette azt, amit ez a politikai képződmény
megérdemelt volna, s ami méltóan jellemezhette volna, a
jellemezhetetlenséget: Nagy Ferenc jellemét.)
http://kuruc.info/galeriaN/egyeb/nagyferenc3.jpgAzóta azt várta minden
értelmes ember, hogy Nagy Ferenc, ha nem cáfol, legalább eltűnik a farmján
berendezett és fényképekben bemutatott istállója valamelyik sarkában, s
megelégszik a fejéssel, a tehenek vakarásával és az istálló rendben
tartásával. Nem ez történt. Azután is szorgalmasan nyüzsög, nyilatkozik,
hangoskodik. Ez talán érthető is, hiszen akinek nem adott az Isten
józanságot és észt miniszterelnök korában, akkor miért adna akkor, miután
onnan, a bársonyszékből kiebrudalták. De hogy az 1948 karácsonyán
letartóztatott Mindszenty hercegprímás tragédiája kapcsán még Nagy Ferenc
nyilatkozgasson, az már több volt mint felháborító. Ő hullat jól hangszerelt
krokodilkönnyeket Mindszenty tragédiája miatt, holott Mindszenty és ezer meg
ezer mártírtársa szörnyű végéért legfelső fokon Nagy Ferenc és legfőképpen
Nagy Ferenc felelős. Mintha a gyilkos mondatna misét az áldozata lelki
üdvéért!
Szomorú jelensége volt a huszadik század ezen évtizedének, hogy a hazátlan
magyarok közül akadtak olyanok, akik nem láttak tisztán, akik Nagy Ferencben
hős láttak, antibolsevistát, s akadt olyan nagyhatalom, mely eltűrte, hogy
korábbi legnagyobb gyalázója, a demokratikus elvek legnagyobb hangoztatója -
valójában legsötétebb árulója - nyilatkozgathasson minden normális ember
dühére és a szovjet legnagyobb mulatságára. Mert végzetesen tragikus és
komikus, hogy a szovjet szálláscsinálója, minden mártír magyar és Mindszenty
kínzóinak bűnsegédje jogról, igazságról és becsületről prédikálhasson!
Mondotta pedig Nagyferenc, hogy ő mindig "szemben állt a bolsevizmussal"!
Feltétlen patologikus feltűnési viszketegsége szükségessé teszi, hogy
őszinte rossz közérzettel még egyszer megvilágítsuk alakját. Lássuk teljesen
tárgyilagosan Nagy Ferenc politikai pályafutását. Fojtsuk el az
érzelmeinket, melyek szavak helyett úgyis csak egy összeszorított ökölben
volnának legjobban kifejezhetők, s nézzük Nagy úr múltját.
A Kis Képes Újság címlapja:
Akik az ország sorsát intézik: Nagy, Tildy, Szakasits, Rákosi
Az ismeretlen semmiből felakarnokoskodó Nagy Ferenc politikai karrierje
akkor kezdődik, 1941 tavaszán, amikor Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt
főtitkára elhagyja Magyarországot és helyére lép. 1945 őszén, a
"felszabadulás" után ugyanannak a pártnak ügyvezető elnöke (elnök az ebben
az időben még csak miniszterelnök Tildy), 1945. november 7-én házelnök,
1946. február 2-án miniszterelnök. Karrierjét tehát kifejezetten a szovjet
megszállás alatt futja be. Elhiszi valaki, hogy a szovjet olyan bolond volt,
hogy egy "ellenállót" hagyott volna így emelkedni? Jelentkezzen, aki ezt
komolyan gondolja!
1946 elején Nagy Ferenc vezetésével indul meg a harc az államforma
kérdésében, s Nagy Ferenc népszavazás nélkül, a demokratikus jog
arculcsapásával keresztülkényszeríti a parlamentben az államformaváltozást,
hogy ezzel előkészítse a talajt Tildyn keresztül Szakasitsnak az elnöki
"trónig", s ezzel Magyarország teljes bolsevizálásának biztosítását.
1946 májusában hódoló küldöttséget vezet Moszkvába. Ekkor állapodik meg -
"kifejezett ellenállási és szembenállási szándékkal" - úgy az oroszokkal,
hogy a magyar értékes nagyipar 51%-a minden ellenszolgáltatás nélkül szovjet
kézbe kerül. Sztálin azon kérdésére, hogy mi legyen a szovjet fogságában
lévő Bethlen István korábbi magyar miniszterelnök sorsa, azt válaszolta,
hogy tartsák meg, csináljanak vele, amit akarnak. (Tanácsát megfogadták!)
Ekkor írta alá azt a szerződést is Nagy Ferenc, hogy a Vörös Hadsereg
megszállási költségeinek és az okozott károknak megtérítéséről a szovjet
javára lemond, sőt: örömmel látja vendégül az orosz megszálló hadsereg
tagjainak családtagjait is, akik a "magyar nép vendégei lesznek"!
A beszolgáltatásokat és a jóvátételek óriási méretű teljesítését Nagy Ferenc
szorgalmazta a legnagyobb "szembenállással", s ekkor valóban szembeállott az
oroszokkal, mert azok nem egyszer már engedni is hajlandók voltak a
beszolgáltatás mérvét illetőleg, de ilyenkor mindig Nagy Ferenc utasította
vissza a könnyítéseket!
Pártközi konferencia Tildy Zoltán lakásán. Balról: Veres Péter, Erdei
Ferenc, Szakasits Árpád, mögötte Kovács Imre, Tildy Zoltán, Bán Antal, Nagy
Ferenc, Révai József, Varga Béla, Rákosi Mátyás
A Párizsban tartott Európa Élelmezési Konferencián Nagy Ferenc jelentette
ki, hogy Magyarországnak nincs szüksége a nyugati hatalmak segítségére, mert
"nem hagyjuk magunkat kizsákmányolni"! Mikor hazaérkezett, ezért a
kijelentéséért még saját minisztertanácsa is "útszéli hangon" megtámadta, s
a parlamentben egyenesen - röviden és találóan - hazaárulónak becézte,
mégpedig nem más, mint a népügyész Nagy Vince, aki később - mint "emigráns"
- nyugaton már természetesen újra baráti köréhez tartozott.
Moszkvai útja után kint járt nyugaton, s a világsajtó képviselői előtt,
Washingtonban, Londonban és Párizsban egyaránt, kijelentette, hogy "a
vasfüggöny kitalált hazugság! Magyarország a tiszta demokrácia és népuralom
példaképe". Ugyancsak ő volt, aki az olasz-jugoszláv trieszti vitában - a
nyugati hatalmakkal szemben - a kikötő szerb kézbe kerülését a legélesebben
követelte s minősíthetetlen hangon támadta a nyugati nagyhatalmakat más
állásfoglalásuk miatt.
Truman amerikai elnök fogadja a Nagy Ferenc vezette kormányküldöttséget.
Jobbra Rákosi Mátyás
A párizsi béketárgyalások anyagának előkészítését majdnem teljesen a
kommunistákra bízta, s amikor az országban egy mozgalom indult meg, hogy
"Igazságot Magyarországnak!", a legsürgősebben beutazta az országot,
leintette, sőt "félreállította" a mozgalom vezetőit, s kijelentette, hogy
minden szomszédunkkal békében kell élnünk, bűnösök vagyunk, tehát súlyosan
bűnhődnünk kell! A békekonferenciára maga is kiutazott, de csak ült és ivott
a szállodai szobájában. Mindent a kommunista Gerő Ernőre bízott. S a
békekonferencia után nem hogy megmondotta volna az országban az igazat, hogy
a szovjet akadályozott meg minden könnyítést a békeszerződésben, hanem a
leghuligánabb stílusban egekig dicsérte a szovjetet minden gyűlésen, s azt
hazudta, hogy minden könnyítést (melyiket?) a szovjetnek köszönhet az
ország, s a legalávalóbban gyalázta azokat a nyugati hatalmakat, amelyek
pillanatnyi politikai nehézségeit később olyan galádul kihasználta.
De hogy ellenállása és szembenállása a kommunizmussal teljes legyen,
elősegítette sőt, erőszakolta a kommunista párt térfoglalását az állami
állásokban is, ahol a szavazati számarányt felülmúlva (13%) - Nagy Ferenc
"szembenállásának" jóvoltából - a kommunisták ő alatta érték el a több mint
50%-os szerepet!
Egyik legnagyobb "ellenállása" volt a szovjettel szemben, hogy elismerte,
hogy a MÁV teljesen orosz hadizsákmány, így az oroszok tulajdona. Így később
a magyar állam bérli Nagy Ferenc jóvoltából a saját vasúti parkját a
szovjettől s ezért naponta gondosan titokban tartott, de feltétlen
emberfeletti összeget fizet!
A Nagy Ferenc elnöklete alatt tartott minisztertanácson és javaslatára,
helyeslése mellett jelent meg a B-lista rendelet, amelynek egyszerű, de
végzetes eredménye az lett, hogy a régi tisztviselők 80%-át elbocsátották, s
helyükre még a kommunista párt tagjainak is csak söpredékét ültették.
Eltűrte, sőt, helyeselte, hogy a bélistázó bizottságokban a kisgazdapárt
többsége ellenére a kommunisták kerüljenek döntő fölénybe. A középosztály
borzalmas tragédiájáért Nagy Ferenc a legfőbb felelős, mert egyedül az ő
kezében volt a vétójog az igazságtalanságok ellen! De úgy látszik, buzgó
ellenállása annyira elfoglalta, hogy közbelépni nem maradt ideje! Százezrek
nyomoráért felelős Nagy Ferenc! De felelős a szovjetbe való elhurcolásokért,
mert moszkvai útján ugyancsak ő állapodott meg abban, hogy kifelé bizonyos
könnyítéseket ad a szovjet, de ezért cserébe több százezer magyar munkás
megy dolgozni a szovjetbe, akikről "Magyarország jóvátételben lemond"!
Nagy Ferenc svájci útja előre kitervelt megállapodás volt a szovjet és
közte. A lemondás drámai kicsikarása nem volt egyéb, mint megjátszott
színház. S hogy emigrációjának valóban a szovjettel való szembenállás volt-e
a célja, vagy egyéb más megállapodás a szovjet és közte, azt a későbbi
történetírás dönti majd el, ha megvizsgálja Nagy Ferenc amerikai
szerepléseiről rendelkezésre álló bizonyítékokat.
És most lássuk a maga meztelenségében a magyar történelem legjellemtelenebb
parasztja, Nagy Ferenc - aki e jellemtelensége miatt már nem is paraszt,
mert az jellemes, hanem egyszerűen csak jellemtelen - emigrációs működését.
Mint nagy szovjetellenes "ellenálló", első dolga volt, hogy összeszűrje a
levet a hétpróbás probolsevista Gombos-Grün Zoltán elvtárs Szabadság című
lapjával, hogy a maga tehénfaránál kiagyalt eget nyaldosó ökörségeit a
politikáról és a demokráciáról elmondhassa. A cikksorozat "Menekült
Magyarország" cím alatt jelenik meg a Szabadságban. Hogy mindjárt e cím
hibás, azt a gyerek is tudja, hiszen a műparaszt Nagy Ferenc nem jelenti
Magyarországot, legfeljebb annak egy részét, amit úgy lehet nevezni:
politikai alvilág! De e politikai alvilágnak sem a nívósabb része, hanem az
az alvilág, amelyben még betyárbecsület, tisztesség sincsen, s akik
egymástól is lopnak. A kefebajszú, saját ostobasága és politikai
analfabetizmusa miatt szovjeték kegyelméből egykor miniszterelnök volt Nagy
Ferenc minden héten úgy kiadja a maga politikai bölcseleteit, mint a kutya a
bolondgombát. Nem tudja az ember, amikor ezeket az eget verdeső, talán még
desztillált hülyeségnek, koncentrált szamárságnak sem nevezhető szellemi
nyomorék-sorokat olvassa, hogy orvos után kiabáljon, vagy a rossebet hívja
rövid megbeszélésre Nagyék Ferkéjének lakására.
A 20. század és Amerika tökéletes szellemi és politikai csődjét jelenti,
hogy ez a politikai eunuchba oltott szellemi vagány még találhat újságot,
ami hajlandó magát lejáratni böfögéseivel. Sőt: ez a rakás szerencsétlenség
még előadásokat is tarthat. Például létezett valahol Amerikában egy
társaság, amely Eastern European Institute elnevezésre hallgatott, ahol a mi
Ferkénk Jövőbeni tervek címen kiböfögött magából egy előadásnak nevezett -
inkább nem mondom meg, mit, mert ez már túl goromba lenne. Az egész előadás
a szociáldemokrácia védelme és szerecsenmosdatása, de olyan, csak a volt
miniszterelnök szellemi rokkantságára valló bornírtsággal, hogy a kétéves
gyerek a hasát fogja nevettében. Világos, hogy Nagy Ferke szerint a
szociáldemokrata párt ártatlan bárány, jótétlélek, a magyarság megmentője -
Peyer Károllyal, ezzel a munkásáruló gazemberrel az élen. Ugyanakkor nem
veszi észre Ferke, hogy elszólja magát. Elmondja, hogy ők hogy egyeztek meg
a szocikkal 1943-ban közös akciókban. Viszont a saját meneküléséről írott
háryádában ugyancsak ez a Ferke meséli el, hogy mint dolgozott a szocdem
párt és a kommunista párt a háború alatt együtt. Vagyis Nagyferenc írásban
és előadásban szóban bizonyítékát adja annak, amit minden épeszű ember már
amúgy is tudott, hogy Nagy Ferke, Varga Béla, Bajcsy-Zsilinszky - Áchim
András gyilkosa! - és Tildy Zoltán már a háború alatt nyílt megállapodásban
a kommunistákkal készítették elő Magyarország szovjet megszállását. Emberi
mértékkel nem mérhető butaság volt később arra hivatkozni, hogy ők csak a
nácik ellen akartak védekezni. De hogyan? Úgy, mintha az orvos a nátha
veszélyének kitett emberbe tüdőbacilusokat olt be, hogy ne legyen a beteg
náthás, de ha már beteg, legalább legyen tüdőbajos! Az csak természetes,
hogy Nagyferencnek még Amerikában is "keletről jött a felszabadítás". Ennek
a politikai kasztráltnak még Amerikában is felszabadulás a szovjet
megszállás! És mindezt 1953 decemberében elmondhatja abban az Amerikában,
amelynek Koreában több, mint 100.000 fia vérzett el vagy lett nyomorékká a
szovjet "felszabadítás" elleni küzdelemben. Ha ez az egész világ nem bolond,
akkor igazán nem tudom, minek lehet nevezni azt a magatartást, amely
egyrészről antibolsevizmust hirdet, másrészről Lehmann úron keresztül
milliókkal dotál egy Free Europa rádió propagandaadót és a különféle
kiebrudalt niemandokból álló "nemzeti bizottmányokat", hogy azok
prokommunista propagandát folytassanak s ha már a bolsevizmus - esetleg! -
nem menthető meg, illetve valósítható meg azonnal, legalább a
szociáldemokrata párt maradhasson, hogy azon keresztül mégiscsak a
bolsevizmusba hajthassák bele a világot. És ehhez a zs. vitaminos
propagandához ez a szánalmas eunuch is hozzájárul azzal, hogy kirugdalják
megfelelő fizetségért propagandázni probolsevista eszméket.
Fogadás Tildy Zoltánnál. Az asztal mellett Szviridov tábornok, Szakasits
Árpád, Nagy Ferenc, Rákosi Mátyás
Arról persze Nagyferenc hallgat, vagy nem is érti a kérdés lényegét, hogy a
parasztság és munkásság együttműködése a szocdem-kisgazdapárti
összeölelkezésen belül megoldhatatlan, mert mindkét párt osztályharcos
alapon áll. Hazudik tehát a szoci, amikor a parasztnak hízeleg, mert maga
akar uralkodni, harci célja a munkás-osztály uralma, és hazudik a
kisgazdapárt is, mert az ő uralma is kizárólag a parasztság vezetőszerepét
kívánja. Ha egymással szemben barátságot is színlelnek, azt komolyan
legfeljebb néhány jóhiszemű paraszt és munkás gondolja, de Nagyferenc éppen
úgy tudta, mint a vén csaló Peyer, hogy mikor egymásnak hűséget és
szüzességet ígérgettek, az egész maszlag célja nem volt egyéb, mint
paralizálni a másikat addig, amíg egymaga vagy a szocdem, vagy a
kisgazdapárt nem lesz elég erős, hogy a felesleges másikat megfojtsa. Egy
kisgazdapárti és szocdem ölelkezés nem egyéb, mint politikai prostitúció, de
nem is az öt pengős, hanem a "pokróccal 50 fillér, pokróc nélkül 20
fillér"-es fajtájából. Avagy a szocdem-kisgazdapárti szerelmi üzlet az a
prostitúció, amelynek az ára 101 pengő - 1 pengő a nő, és száz pengő az
orvosi költség. Csakhogy ezek a politikai szélhámosok nem a saját zsebükből
akarták kifizetni az orvosi költségeket, de a betegséggel együtt a 100
pengőt is, aszerint, ki marad felül: vagy a magyar parasztságra, vagy a
magyar gyári munkásságra kívánják ráhárítani. Nagyferenc tehát annyira
korlátolt, hogy a kisgazda párt célkitűzéseit sem ismeri, hiszen ha a
szocikkal megállapodik a közös kormányzásban, az a kisgazdapárt programjának
pregnáns árulása. De ugyanez a helyzet Peyer esetében is, aki viszont a
kisgazdapárt-szocdem együtt szerelmeskedés hangoztatásával a saját pártját
árulja el. Peyer azonban tudja, hogy ő hazudik, amikor a saját ostobaságában
zseni Nagyferencnek szerelmet ígér, mert ő akkor már régen a kert alatt a
Vörös Joszippal járogatja a tilos szerelem lihegéses útjait.
Tildy Zoltán és Vorosilov a Gundel étteremben
Nagyferenc azonban tovább megy a szocimosdatásban. Többek között azt mondja:
"Az első világháború után egy rövid kommunista uralom volt Magyarországon.
Sok parasztot is üldöztek akkor. Ez a körülmény jó ürügyül szolgált a
kommunizmust követő kormányoknak annak bizonyítására, hogy a
szociáldemokrácia az első lépés a kommunizmushoz."
- Nos, itt lenne egy kérdésem. Ugye, ez a Nagy Ferke ikergyerek? Mert
egymagában lehetetlen, hogy valaki ennyire ostoba legyen. Vagy olyan címeres
gazember, amilyen legfeljebb az a Varga Béla, aki a maga politikai
becstelenségét és hígvelejűségét papi csuha mögé rejtette. Tudniillik:
minden magyar ember tudja, hogy a kommunistáknak 1919-ben a szociáldemokrata
párt játszotta kezére az uralmat az úgynevezett egységokmány alapján, s hogy
a kommunista vérfürdőkben a szocdem-párt tevőlegesen is részt vállalt. De
Nagy Ferke ezt nagyon jól tudta. Akkor miért hazudott, hogy a
kommunista-szocdem egyeztetés csak "sok paraszt" üldöztetése miatt a
kormányok kitalált ürügye volt? Hogy a jóságos Isten segítette volna ezt a
bissei szellemi roncsot ahhoz, hogy őt is "üldözték" volna a kommunisták?
Ezeket a parasztokat nem üldözték, Nagyferenc, hanem felaggatták, de úgy,
Ferkém, hogy nemegyszer a paraszt felesége vagy gyereke kellett kirúgja az
apja lába alól a kisszéket. De mást is elárul ezzel a mondattal Ferke.
Ugyanis - mendacem esse opportet memorem! - Ferke azt hazudta egyszer az
egyik füzetében, hogy ő nem tudta, mi a bolsevizmus, és ezért nem is félt
tőle. Nos, akkor hazudott, mert tudta, mit jelent a bolsevizmus! Maga mondja
el ebben az előadásában, hogy a kommunisták üldözték a parasztságot. Tudta,
hogy a bolsevizmus rémuralom volt. Tudta, nagyon is jól tudta, de ez a
beképzelt bissei birka inkább kiszolgálta a bolsevizmust, inkább
elősegítette saját anyja legyilkolását, a magyarság irtását, csak azért,
hogy akkor politikai senkiből szovjet szolga-hajcsár lehessen, mint hogy
becsülettel, tisztességgel a magyar parasztság védelmére kelt volna.
Valamikor Nagyferencről a Hídverők című lap hasábjain Alföldi Géza mondta el
1948-ban először az igazat, amit erről a nemzetárulóról tudott. Akkor
azonban még ő is azt hitte, hogy ez a figura csak egy mérhetetlenül,
korlátlanul ostoba, buta fráter. Ma már tudjuk és ezt maga Nagyferenc
bizonyította, hogy a 20. század legjellemtelenebb nemzetárulója, aki tudva
és akarva szolgáltatta ki népét és a magyar parasztságot, az egész országot
a szovjet terroruralomnak s ezért nyugodtan felvette a miniszterelnöki
fizetést. Ez az ember a lelke mélyéig züllött politikai s emberi moral
insanity, aki még büszkélkedik is a maga jellemtelenségével. Ez az ember már
1943-ban a szovjet megszállásra alapozott, mert látta, kitűnően látta, hogy
egy tisztességes Magyarországon ennek a szellemi eunuchnak nevetségességen
kívül semmi egyéb szerepe nem lehetett volna. Eladta tehát saját népét, hogy
valaki lehessen.
De megcáfoljuk azt a hazugságát is, hogy ő a nácik ellen küzdött. Kezemben
van Alföldi Géza emlékirataiból annak a rövid epizódnak a leírása, amely így
hangzik: "Véletlenül Bécsben voltam, amikor Hitler bevonult az osztrák
fővárosba (1938 márciusa). Mikes Ferenc újságíró kollégánk jóvoltából
közvetlen közelről néztem végig Hitler bevonulását. Élményeimről nagy
beszámolót írtam annak a lapnak, amelynek akkor dolgoztam. A cikket részben
a fővárosi lapok is átvették. Két nappal a cikkem megjelenése után
táviratilag kérték a cikk közlési jogát és a távirat alatt "Nagy Ferenc"
aláírás szerepelt. Nagy Ferenccel kétszer váltottam azon időben levelet,
amely levelek csepegtek a náci-csodálattól és további Németországot
ismertető anyagot kért tőlem".
Eckhardt Tibor, a Kisgazdapárt 1941-ben Amerikába távozott korábbi
politikusa, akit aztán nem nagyon lehet lenyilasozni, 1954-ben interjút
adott a Nyugati Magyarság című emigrációs lapnak (megjelent az 1954.
március-április-i számban), amelyben elmondja a következő, szinte
hihetetlennek tűnő történetet: "Bajcsy-Zsilinszky Endre 1942-ben megírta
nekem részletesen, hogy a Kisgazdapárt akkori vezetői, Tildy Zoltán, Nagy
Ferenc, Dinnyés Lajos stb. titokban felajánlották "földalatti" szervező és
kémkedő szolgálataikat Hitlernek. Bajcsy-Zsilinszky erre való hivatkozással
bejelentette kilépését a Kisgazdapártból. Úgy látszik, Hitler nem volt
hajlandó luxusautót ajándékozni nekik s ekkor pártoltak át Sztálinhoz, ahol
terített asztal várta őket. De ez közönséges politikai prostitúció". Így
Eckhardt Tibor.
Ahogy már tanulmányom első részében is utaltam rá, ez a "tántoríthatatlan
antifasiszta" és egyben "elkötelezett antibolsevista" Nagyferenc, aki
Amerikában úton-útfélen kifejtette a "totális diktatúrák elleni érzelmeit"
és felemelte szavát "minden faji és felekezeti megkülönböztetés ellen", a
negyvenes évek elején - valószínűleg csak taktikai okokból - egészen másképp
viszonyult a náci Németországhoz és a zsidókérdéshez, ahogy ezt az egykori
parlamenti napló megörökítette.
De beszélgessünk csak egy kicsit a "faji megkülönböztetés" ügyében is.
Gondolom, hogy a régi szóhasználat szerint itt a zsidó fajról s az
antiszemitizmusról lesz szó. Hát ez szép! Tényleg keresztényi, tényleg
csodálatos, tényleg elragadó, ha az antiszemitizmus ellen Nagy Ferenc és
társai beszélnek. Nem először beszélnek ugyanis a zsidókérdésről! S ha
elfelejtették volna, mit mondtak valamikor a zsidóságról, szívesen a
feledékeny emlékezetükbe idézzük egykori kijelentésüket. Kezdjük!
Nagy Ferenc 1940. november 27-én a zsidótörvény tárgyalása során a
következőket mondotta: "Nem előzött meg bennünket senki e téren, most már
könnyű ezeket elmondani, de nem volt senki, aki az ingó nagytőke, a kartell
uralma, tehát a nagyzsidó kérdésének megoldásában előttünk járt volna és ezt
előbb hirdette volna." - Bissén, tudniillik, szegény apja alumínium
sétapálcával zavarta az asztal körül nagyreményű fiát, ha nem eléggé
hangosan zsidózott. Hamar el kellett tehát mindenkitől vitatni az elsőséget
a zsidók elleni hajsza megkezdéséért a saját javára. Nagy Ferenc későbbi
zsidó mecénásai Amerikában büszkék lehettek pártfogolt csemetéjükre. Áldásom
rajtuk!
De nézzük meg Nagy Ferenc egyik legfőbb tettestársát, a szintén
"antifasiszta" és "zsidómentő" Varga Bélát, aki - mint később még látni
fogjuk - Göncz Árpád és Antall József legnagyobb példaképe és barátja volt,
hogy miképpen viszonyult a zsidókérdéshez. Varga Béla 1941. július 1-én a
fajvédelmi törvényjavaslat tárgyalása során a következőket honatyáskodta:
"Nem tudok elképzelni elég szigorú törvényt arra, hogy zsidó és nem zsidó
magyar házasságon kívüli viszonyát megszüntessük! Magyarországon a
zsidókérdést nem lehet másképpen véglegesen rendezni, csak úgy, ha
kitelepítik a zsidóságot!"
A későbbiek során ostorozta a somogyi hatóságokat, hogy, noha háromszor
írták már össze az igénylőket a zsidó földekre, azokat még mindig nem vették
el! Éljen a faji megkülönböztetés és éljen Varga Béla! Élt is, zsidók
részére kiadott és búsásan megfizettetett keresztlevelekből. Amerikában már
az anti-antiszemitizmusból tengette életét. Ki tudja, ha valamikor más
szelek fújtak volna, vajon lett volna nála nagyobb hírdetője az
anti-anti-antiszemitizmusnak? Nem lett volna, mert Varga Béla nem hagyta
magát. S üzenhette neki rosszallását akár Mindszenty hercegprímás, Varga nem
volt egy befolyásolható egyéniség. 1945-1947-ben nyugodt papi
lelkiismerettel nézett félre, ha olyanokat akasztottak, akik életükben nem
ejtettek ki egyetlen zsidózást a szájukon. Varga mindig tudta, mi a divat,
tudta, hogy mikor kell váltani vagy fékezni a kanyarban.
Az 1941. július 1-i beszéde során is megérezte, hogy most nem szabad
fékezni, csak gázt bele. Bele is gázolt:
"Nehogy azt gondolja valaki, hogy nem ismerem el az antiszemitizmus
jogosultságát! Hiszen láttam fiatalkoromban és látom most is, hogy a
gazdasági életnek úgyszólván minden pozícióját megszállták. Ismerem
természetüket, anyagiasságukat (biztos nem akartak eleget fizetni még akkor
a papírokért!). Ők maguk is egymás között tisztára az anyagiak szerint
becsülik és értékelik egymást! (Vajon mit szólt ehhez az öreg Göndör?) Tehát
teljesen távol áll az én lelkületemtől (akkor még volt?) és a
kereszténységnek, a keresztény magyarságnak a lelkületétől a zsidó
materializmus."
Hát igen, a materializmus távol áll a magyar lélektől, legalább olyan távol,
mint Varga Béla attól, hogy magyar lelkiségére hivatkozhasson. Csak úgy
csendesen kérdjük meg Varga Bélát, a pokol fenekén, nem érzett semmi
szégyent, amikor papi hivatása közben ott állt szemben a megfeszített
Krisztus testével, s gépiesen elmondta az "Uram nem vagyok méltó Hozzád"
örök érvényű szavait, vagy a tízparancsolatról prédikált, s talán már ő sem
tudta megmondani, van-e még egy is, amit addig nem hágott át, sőt, egyeseket
üzletszerűen? Valószínűleg nem érzett! Mert ha érzett volna, tudta volna, mi
a kötelessége. Varga Béla! Isten és ember előtt kérdezzük, nem kísértett fel
éjszakákon Kovács Béla megkínzott arca, hogy számon kérje, ki írta alá, ki
hamisította arra a bizonyos fontos nyilatkozatra az ő nevét, amit Kovács
Béla sohasem látott? Vajon meg merte nézni, a megkínzott, ronccsá gyötört s
élőhalottá aktedronozott Mindszenty hercegprímás fényképét, aki sokat
beszélhetne arról, kicsoda volt Varga Béla, akiben egyszer hittel bízott? S
ha a pokolról prédikált, nem tűnt szeme elé a sátán trónusa, ahol már készen
várta a Hamisság ördögének széke mellett a hűséges hódolónak kijáró
díszhely? S ha Varga Béla nem érezte néha léha életének súlyát, mert tény,
hogy nem érezte, akkor keresztényi hittel kérem az Egek Urát, hogy legalább
mai híveinek adjon erőt a magába szállásra!
Szükséges volt megemlíteni mindezt, hogy tisztán lássuk: hazudtak tehát
Nagyferencék akkor is, amikor azt állították, hogy a nácik ellen harcoltak,
mert ők csak azután fordultak a nácik ellen, amikor egyetlen magyar
jobboldali párt sem akarta a nevetségességet magára szabadítani azzal, hogy
Nagy Ferkééket tagjai sorába felvegye. Bizonyíték van arra is, hogy Veres
Péter és Nagyferenc 1944. október 15-e után a Szálasi-kormánynak is
felajánlkoztak. Mindegy, hogy ki vezetése alatt, ez az ember érvényesülni
akart. És mert más módja nem volt, a hazáját is eladta.
Nagyferenc már idézett előadása során még a következőket is elmondotta: "Az
egyezmény értelmében nemcsak a nácizmus elleni harcra szövetkeztünk, hanem
elhatároztuk az újjáépítés idejére is az együttműködést." E mondattal napnál
világosabban igazolja Nagyferenc, hogy tudatosan vette ki részét
Magyarország szovjetizálásából, mert erre még 1943-ban kötelezettséget
vállalt. Azt ugyanis mondja a sátoraljaújhelyi kóbinak Ferke, hogy nem
tudott a szocdem-kommunista együttműködésről. Igenis tudott, tudta azt is,
hogy a szocdemék eleve elismerték a kommunisták vezetését és mindezek
ellenére is együttműködött pártjával.
Amerikában az FBI 1953 körül nagyítóüveggel s lasszóval vadászik a
probolsevisták elleni bizonyítékokra. Nos, eddig egyetlen bolsevista
szálláscsináló nem volt olyan ostoba, hogy saját maga ellen bizonyítékokat
adott volna, sőt, valósággal fitogtassa a maga kommunista barátságára és
probolsevista magatartására vonatkozó súlyos terhelő adatokat! Nagyferenc
maga mondotta el egy előadás keretében, hogy igenis, kommunista ágens volt,
és ezt a voltát még 1953-ban sem tagadja meg, mert erre végtelenül büszke.
Ugyanebben az előadásában még azt mondja Nagyferenc: "A parasztság és
munkásság közé éket vertek, köztük ellentéteket szítottak." Természetesen az
első bolsevizmus utáni kormányok! Ez a kifejezés arra céloz, hogy még a
Bethlen-kormány is mindent megtett, hogy a magyar parasztságot a
szocdem-kommunista maszlagtól megóvja. Az a tény tehát, hogy a kormányok
elzárták a józan magyar paraszti osztályt a marxista maszlag elől, Nagy
Ferke szemében "ékverés" és "ellentét-szítás" volt. Nagy Ferke tajtékzó
gyűlölettel támadja a volt magyar kormányokat, mert megakadályozták a
parasztság bolsevizálását vagy legalábbis a bolsevizálás szellemi
előkészítését. Ritkán mondottak ennyire buta probolsevista beszédet
antibolsevista álarcban, mint ez a bissei politikai tehenes-legény. Az csak
természetes, hogy Gombos-Grün elvtárs siet a lapjában helyet adni Ferke
probolsevista kiszólásainak. Hogy azonban az FBI ezt szótlanul tűri, az a
világ nyolcadik csodája. Nevetségesség, hogy Amerika védekezik a bolsevizmus
ellen, néhány megszédített szamarat elfognak vagy kiutasítanak, ugyanakkor
azonban az álcázott kommunista bérenceket és probolsevistákat államköltségen
tartják az USA-ban, sőt, módot adnak nekik, hogy beszélhessenek és
fertőzhessék Amerikát. Mi a fészkes fenének hirdetett Amerika
antibolsevizmust, ha a probolsevizmust maga finanszírozta? Amerikában az
ötvenes évek elején a prokommunisták és bolsevista ügynökök ezreit leplezték
le, persze nagy óvatosan csak azután, amikor már kitűzött feladataikat
sikeresen megoldották. De egyetlen lépést sem tettek a különböző "nemzeti
bizottmányok" tagjai ellen, sőt, védték, óvták, tutujgatták és fizették
őket, hogy valahogy ki ne vesszen a probolsevisták magja is Amerikában.
Egyik oldalról nagy hűhóval kidobtak néhány, mint már mondottam,
használhatatlan kommunista gazembert, a másik oldalon azonban valósággal
melegágyban tenyésztették az utánpótlást! S ennek a melegágyban tenyésztett
bolsevista dudvának egy tökvirágja, íme, teleillatozhatta az "Eastern
European Institute" helyiségeit a bolsevizmus bűzével és mindehhez bizonyára
egynéhány FBI-ügynök még melegen meg is rázta a "nagy náci-ellenálló" Ferke
kezét. Van egy régi mondás, hogyha az Isten egy népet el akar veszíteni,
vaksággal veri meg! Amerikát is megverte, sőt, a vakság olyan fokával, hogy
Amerika egy része valósággal kéjelgett abban a gyönyörűségben, hogy Nagy
Ferencek, Varga Bélák és egyéb "nemzeti bizottmányos" politikai partizánok
mint bicskázzák ki a szemét, s ebben a kéjelgésben odáig ment, hogy még
búsásan meg is fizette azokat, akik megvakítják.
Amerikában már régi hagyománynak számított, hogy itt húzhatták meg magukat
azon egykori bolsevista terroristák, akik, miután kigyilkolászták magukat
például 1919-ben Magyarországot, a jogos igazságszolgáltatás elől kereket
tudtak oldani. Így került Amerikába a harmincas években Krausz Náthán (alias
Göndör Ferenc), a judeobolsevista sajtóalvilág első számú útonállója, hogy
az agyalágyult amerikai demokrácia vakságának köszönhetően ott folytassa
garázdálkodásait, ahol kényszerből Magyarországon abbahagyta. De így került
és így lett "világhírű" Amerikában egy másik korábbi Lenin-fiú, a
Drakula-filmek főszerepében ismertté vált Lugosi (eredeti nevét még
keressük) Béla is, akiről mind a mai napig senki sem tudja, hogy mit művelt
1919-ben Magyarországon, mert ezek a gazemberek természetesen múltjukat
elhallgatva, fajtestvéreik ajánlásával kaphatták csak meg a beutazási
engedélyt.
De a második világháború után néhány évvel szintén így kerültek Amerikába -
mint "antibolsevista hősök" - azok a cégéres gazemberek is, akik 1945-ben
még tárt karokkal várták a "felszabadító Krisztus-arcú szovjet katonát",
mint Zilahy Lajos, Márai Sándor és Fenyő-Fleischmann Miksa, vagy később Klár
Zoltán és Karády Katalin (aztán 1956 végén Kéthly Anna és Király Béla), és
akik a valóságban mind a magyarországi bolsevizmus szálláscsinálói voltak.
Ez a hazaáruló, muszkavezető jellemtelen társaság nevezte aztán magát Nagy
Ferenc vezetésével, de Amerika elmebetegségének és anyagi támogatásának
köszönhetően az "antibolsevista emigráció elitjének", ezek alakíthattak
"nemzeti bizottmányokat", "emigrációs árnyék-kormányokat" és, ami a
legszomorúbb s egyben felfoghatatlan, hogy még a hazai magyarság nemzeti
érzelmű része sem lát tisztán abban a kérdésben, hogy kik voltak ezek az
emberek valójában.
De szenteljünk még néhány sort az "antibolsevista" Nagy Ferencnek és
nézegessük még a Szabadságban megjelent cikkeiből néhányat. Az 1953.
december 14-i számban a kommunista önkritikáról ír a mi Ferencünk. Elmondja,
hogy az milyen rossz. "Az önkritika arra való, hogy a gazdasági és politikai
önállóságtól megfosztott embertől elrabolják még az emberi önérzetét is."
- Először is, ezen emberek önállóságának elvételéhez éppen ő törte legjobban
az utat! Az, aki a gyilkost bevezette az áldozat szobájába, ne háborogjon,
ha a gyilkos mészárol a lakásban. Másodszor: aki Magyarországon az ötvenes
években olyan szerepet vállalt, hogy önkritikára kényszeríthették rossz
vezetés miatt, azt ne védje Nagy Ferke, mert vezetőszerephez Magyarországon
akkor csakis megbízható és kimondottan kommunista juthatott. Miért sajnálta
Ferke a lebukott kommunistákat? Csak önkritizálják egymást halálra! Csak
vesézzék ki egymást jó szívvel, aki önkritikára kényszerült, valamennyi
egykor büszkén és boldogan állott be a bolsevista szekér hajcsárjai közé.
Semmi sajnálatot és kíméletet ezek az emberek nem érdemeltek, és ha a
bolsevisták nem sajnálták őket, akkor mit akar sajnálkozni rajtuk a bissei
eunuch? Megérdemelték ezek a sorsukat, s legfeljebb annyiban voltak
sajnálatosak, hogy amíg a nagy önkritika elől Nagyferenc Sztálin
gépkocsiján, ebben a vérdíjba kapott luxus-autóban "lelépett a porondról",
hogy Amerikában folytassa addigi szálláscsinálói ténykedését, ezek az egykor
a maguk butaságában a bolsevizmus szolgálatába szegődött jellemtelen
munkás-hajcsárok nem tudtak "meglépni". Hogy mi ebben a sajnálatos? Az, hogy
a kis kommunista, a kis szovjet-szálláscsinálló súlyosan bűnhődik, ha hibát
követ el, vagy életével fizet azért, ha feladatát elvégezte és a "mór
mehet", míg Nagy Ferkének módot adtak nemcsak a sztálini autó kihozatalára,
hanem a svájci milliók elsikkasztására is!
A Szabadság 1953. október 21-i száma beszámol arról az ünnepségről, amelyet
Ferke barátai rendeztek ötvenedik születésnapja alkalmából. "Peyer Károly,
Béky Zoltán, Pfeiffer Zoltán, Balogh E. István, Déry Imre, Lengyel
(Lefkovics) Menyhért és Göndör Ferenc (Krausz Náthán) üdvözölték Nagy
Ferencet." - Salom! Az első ünnepi köszöntőt Varga Béla mondotta. Többek
között így zengedezett, áradozott a balatonboglári kém: "Nagy Ferenc
kormányzata a tragikus befejezés ellenére is sikeres volt, mert két évi
haladékot szerzett a nemzetnek. Ezalatt erőre kapott, vért szerzett és
könnyebben bírta elviselni azt, ami később rászakadt. Ez Nagy Ferenc érdeme
- mondotta a szónok -, más két hónapig sem bírta volna feltartóztatni a
vörösöket." Varga Béla, aki főleg költemények átírásával tette magát híressé
- például ő magyarította saját magukra vonatkoztatva a Szózat első sorát a
következőképpen: Hazudnak rendületlenül! (már mint hogy ők, Vargáék) - ebben
a mesemondásában sem tagadta meg önmagát. Bár lehet, hogy igazat mondott,
csak a Gombosék közölték rosszul a beszédét. Mert van ennek a beszédnek egy
igen értelmes része, de nem úgy, ahogy a Szabadság leírta, hanem ahogy az
valóban megtörtént: Nagy Ferenc kormányzata a tragikomikus befejezés
ellenére is sikeres volt, mert két évi haladékot szerzett a kommunistáknak.
Ez alatt a nemzet erőre kapott, vért szerzett és könnyebben bírta elviselni
azt (már a Nagy-kormányt!). Ami később rászakadt, az Nagy Ferenc érdeme.
Az 1953. augusztus 24-i számban Ferke a megbékélést hirdeti és nagyon
hazabeszél. Eleve védelmet kér a bolsevistáknak és nagyon örül annak, hogy a
"hazafelé irányuló fenyegetések elhalkulóban vannak". Hogy érti ezt a Ferke?
Kiket fenyegettek onnan az emigrációból? A kommunista gyilkosokat,
bérenceiket és az ország nyúzóit! "Az egymás ellen irányuló emigrációs
fenyegetések nem érdekesek, ezzel nem érdemes törődni. De a hazafelé
irányuló izgatásnak egészen meg kell szűnnie. Különösen meg kell szűnnie az
antiszemita izgatásnak. A kommunizmus utáni jó hírnevünk s az igazi
demokrácia kezdetének sikere függ a polgári egyenlőség elvének tisztán
tartásán vagy megtörésén." - Érdekes mondat! Először is a nemzeti emigráció
tagjai közül senki a bizottmányék felé nem fenyegetett! Mert az nem
fenyegetés, ha kijelentették, hogy Nagy Ferencék és cimborái ellen utolsó
leheletükig harcolni fognak és mindent megtesznek, hogy ez a hazaáruló,
gyilkos söpredék független magyar bíróság elé kerüljön. Vádolták ezt a
társaságot negyedmillió magyar elhurcolásában, félmillió magyar asszony
megbecstelenítésében, az ország kirablásában, legalább százezer nemzethű
magyar mártír meggyilkolásában való bűnsegédi bűnrészességgel, a bolsevista
megszállás előkészítésével, folyamatosan elkövetett, minősített
hazaárulással és kémkedéssel, az állami szuverenitás feladásával és Európa
teljes kirablása, a magyar intelligencia kiirtására irányuló törekvések
előkészítésében mint tettestársat! Ez nem fenyegetés, ez a tények világos
felismerése és állampolgári kötelességük teljesítése volt, ha e bűnökben
bűnös bűnözőket a magyar bíróság elé kívánták juttatni és a magyar bíróság
munkáját bizonyító anyagok s dokumentumok beszerzésével támogatni!
De aztán egész csorda lóláb bújik elő a következő mondatban: "Meg kell
szűnnie az antiszemita izgatásnak"! Egyszóval mi fájt a mi Ferencünknek?
Hogy "izgatnak" a bolsevizmus ellen és itt-ott meg merik mondani, hogy a
bolsevizmus nem volt más az akkori Magyarországon, mint zsidó terroruralom!
Ez nem antiszemitizmus, hanem a tények egyszerű felismerése. Mióta
néger-ellenesség az, ha valaki megállapítja, hogy 100 gyilkos közül 99
néger, ha ez a tényeknek megfelel? Mióta izgatás az, ha valaki megállapítja,
hogy Magyarország akkori urainak több, mint 80%-a zsidó volt? Mi ebben az
izgatás és antiszemitizmus: az, hogy nevezettek bolsevista terroristák, vagy
az, hogy egy fajhoz tartoztak, s ez a faj történetesen a zsidó volt? Ha
megállapítják az újságok, hogy a bolgár bolsevista-párt 80%-a bolgár, ez
miért nem antibolgárizmus? Ha megállapítják, hogy 100 párizsi betörő közül
45 külföldi s nem francia, ez miért nem anti-külföldizmus? Miért csak az bűn
és megbélyegző, ha valaki megállapítja, hogy akkor Európa legvéresebb kezű
terroristái, a Sztálin út 60. legszadistább vadállatai, az ÁVH majdnem
teljes vezetősége, az internálótáborok halálparancsnokai zsidók voltak!?
Mert ez a tény, Nagyferenc! Az olyan jellemsilány nyomorék magyarok, mint
Nagy Ferenc, Varga Béla, Kovács Imre, Pfeiffer Zoltán és a többiek csak
ennek a társaságnak a lábkapcái voltak, melyek ha bepiszkolódtak,
elrongyolódtak a kommunista vezér lábán, undorral levetette és áthajította a
határon a szomszédba. Amerika végzetes politikai tévedése, hogy ezeket a
levetett és nem is szagtalan ruházati cikkeket gyűjtötte és valóságos
politikai múzeumot rendezett be számukra.
Alföldi Géza ekkor írja egy Nagy Ferencnek címzett nyílt levelében:
"A bolsevizmus elleni harc pedig csak bolsevistának vagy a bolsevizmus
szálláscsinálóinak izgatás, minden tisztességes kereszténynek köteles harc a
nyugati civilizáció védelmében. Az pedig, ha valaki a kommunizmus vezetőiről
megállapítja, hogy azok többségben zsidók, hogy a bolsevizmus zsidó
világforradalom a kereszténységgel szemben: csak történelmi tény és az
antiszemitizmushoz semmi néven nevezhető köze nincs. A kommunizmus utáni jó
hírnevünk feltételeit pontosan ne az a Nagy Ferenc szabja meg, aki a
magyarságot a bolsevizmus rossz hírébe belekergette, aki ezt az országot
1943 óta már szisztematikusan a szovjet karmai felé hajtotta. Ha pedig a
polgári egyenlőség elve alatt azt érti Nagy Ferenc, hogy most azután
keblemre addig kommunista zsidók és nem zsidók, itt a demokrácia, most
folytassátok eddigi üzleteiteket a demokrácia nevében tovább, akkor Nagy
Ferenc azonosítja a maga szellemi képességeit a magyar parasztságéval,
amiben súlyosan téved. Sem a hazai magyarság, sem az emigráció vérfürdőt,
bosszút nem akar, csak igazságot, de ennek az igazságnak sújtó kezét nem
hagyja megkötni semmiféle probolsevista ágens még oly kenetes demokrácia és
polgári egyenlőség elve című maszlagjának emlegetésétől sem. A polgári
jogegyenlőség elve számunkra a jövőben azt jelenti, hogy mindenkit, aki
vétkezett, el kell érje a törvények sújtó keze, még akkor is, ha az
történetesen Isten (rombolásra) kiválasztott népének beltagja is. Egyetlen
zsidónak azért, mert zsidó, nem görbülhet meg odahaza a hajszála, de
egyetlen zsidó, aki tolvaj és gyilkos volt, sem menekülhet meg a törvényben
előírt bűntettétől, ha ezer New-Yorki Lehmann szórná is átkait a magyar
nemzetre. Jegyezze meg a levitézlett kiebrudalt szovjet-szolga, hogy a
magyarságnak elege volt, határozottan elege abból, hogy belső életét külföld
tetszésének megfelelően rendezze be. Egyszer már úgy akarunk élni otthon,
ahogy az úri magyar felfogásunknak megfelel. Elegünk volt a
Habsburg-bábáskodásból, a monarchiából ránk szabadult szoldateszka szellem
Horthy-féle kiteljesedéséből: magyarul akarunk élni, gondolkodni és mi
mondjuk meg, hogy a mi portánkra mályvát ültetünk-e vagy szarkalábat. S ha
valakinek jobban illene az udvarunkban a lótusz vagy a pálma, az rendezze be
saját udvarát a lótusszal és pálmával, de hagyjon békét a mi mályvás,
muskátlis, szarkalábas kis kertjeinknek. A demokrácia alapfeltétele, hogy a
nép akarata érvényesül, mégpedig Magyarországon a magyar népé,
Németországban a német népé, Amerikában az amerikai népé, s ha az amerikai
nép eltűri, hogy belső életét tőle idegen elemek szabják meg, ez az ő
demokratikus joga, ahogy a magyarság demokratikus joga, hogy saját ízlése
szerint rendezze, építse fel a maga belső állami életét. A polgári
jogegyenlőségről pedig pontosan az a Nagy Ferenc ne adjon nekünk
útbaigazítást, aki, hogy a kommunistákat uralomra segítse, százezer számra
fosztotta meg a magyarokat a szavazati joguktól, ami pedig minden polgár
joga. Ennek a Nagynak a miniszterelnöksége alatt törvényellenesen, a
védekezés minden lehetősége nélkül futószalagon végeztették ki a magyar
intelligencia legjobbjait, de most ez a nyúlfarknyi emlékezőtehetségű
politikai szegénylegény egyszerre jogegyenlőségről dadarász. Hát ha mása
nincs is Nagy úrnak, de bőr aztán az van az arcán. Egy tisztességes korban
az ilyen alakok régen felkötötték magukat vagy fejest ugrottak a trágyalébe,
ma azonban jól fizetett állásban polgári becsületről és jogról hazudoznak.
Semmi más nem hiányzik még, mint hogy a jövő magyar közbiztonsági
törvényeket és a rendőrség, a csendőrség szervezeti szabályait kupciherek,
tolvajok, betörők, útonállók és bérgyilkosok írják elő."
Ha valaki Alföldi Géza 1953-as megnyilvánulását esetleg ma is aktuálisnak
gondolná, az nem a véletlen műve. A Nagy Ferenc táborát képező Krausz
Náthán-féle sajtóbetyárok a Hídverők szerkesztőjét nemes egyszerűséggel
természetesen lenyilasozták, lenácizták, sőt, tömeggyilkos banditának
nevezték, ugyanúgy, ahogy mindenki mást, aki emlékeztetni merte a kiebrudalt
miniszterelnököt és hasonszőrű társait aljasságaik részleteire.
A Szabadság 1953. augusztus 31-i számában a felszabaduló magyarság, illetve
Magyarország politikai és államberendezési kérdéseivel foglalkozik a bissei
politikai tehenész. Még a Nagy Ferenctől megszokott üres és terhelt okfűzés
világrekordját is felülmúlja ez a csak butaságot és csak
összefüggéstelenséget tartalmazó 2/3 hasáb. Van azonban ebben is valami,
amiben Ferencünk elszólja magát. Megállapítja, hogy a bolsevistákat a
szovjet haderő mennyire támogatta 1944-1945-ben. "És mégis, amíg a nép
kezében ott volt az önrendelkezés lehetősége, nem tudott a kommunista párt
abszolút hatalommá válni. Évekig tartó összejátszásra volt szükség a szovjet
hadsereg és a kommunista párt között, hogy a kommunisták kizárólagosan
átvehessék a hatalmat." - Vagyis: amíg a magyar nép beszélni és cselekedni
tudott, beszélt, szavazott és cselekedett. Abban a reményben, hogy Nagy
Ferenc tisztességes, becsületes magyar, a Kisgazdapártra adta a magyarság a
szavazatát. Kormányra is került a Kisgazdapárt. Nos, ha elvették a magyar
nép önrendelkezési lehetőségét, akkor azt csak a kormány vehette el. A
kormány, amelynek akkor Nagy Ferenc és Peyer Károly tagjai voltak! Ha tehát
Nagyferenc megállapítja, hogy a magyar népet önrendelkezési jogától
megfosztották, akkor beismeri, hogy ezt ő és kormánya tette. Mert sem
nyilasok, sem nácik ezt nem tehették a halálbörtönökből és az akasztófák
alól! Hiába jött a szovjet hadsereg, amíg a magyar népet meg nem fosztották
önrendelkezésétől, a kommunizmus nem tudott előretörni. De nem Nagyék miatt,
hanem mert a magyar népet még nem sikerült Nagyéknak letiporni a bolsevizmus
lábai elé. Ez a mondat kommunista önkritika. A hiba beismerése. Csakhogy ez
több, mint hiba, ez a magyar nemzet ellen elkövetett genocídium volt! Igen!
Faj- és nemzetgyilkosság! Állítom, hogy Rákosi, Gerő és bandájuk soha nem
tudták volna a magyarságot oly gyorsan megtörni, hogyha Nagy, Varga, Tildy,
Peyer és a többiek nem árulják el ezt a szerencsétlen népet és dobják oda a
pusztulásnak. A magyarság, amelyben felébredt az életösztön, a hatalmat
ezeknek a később nyugatra szökött politikai strébereknek adta a kezébe,
abban a szent hitben, hogy most minden rendben van s ő maga nyugodtan
folytathatja munkáját, a nemzet és a nép érdekeit becsületes kezek
képviselik. Ezt az átmeneti lanyhulást az ellenállásban, a felépítő munkával
járó elfoglaltságot, a magyar nép bizalomból fakadó, elővigyázatlan
"pihenő-állását" használta ki a kommunista párt, megegyezés szerint szépen
átpasszírozta a határon a nem kommunistának mondott pártok vezetőit, e
pártokat megszüntette és a párt nélkül maradt magyarság, a vezetőiben
csalódott tömegek azután keserű kézlegyintéssel, "hát akkor utánunk az
özönvíz" felkiáltással átadták magukat a politikai letargiának. A házában
nyugodtan dolgozó magyar azt hitte akkor, hogy a háza elé becsületes
kutyákat állított, akik elriasztják a betörőt, a tolvajt, de tévedett, mert
görényeket dédelgetett a háza muskátlis kis kertjében, akik bevezették a
tolvajokat, a betörőket, a gyilkosokat! Ilyen becstelenül még nem árulták el
a magyarságot, mint a bissei politikai eunuch és bizottmánya egykori
"kormányférfiai", tisztelet a kevés kivételnek. Akasztófára való himpellér
népáruló volt egytől egyig.
És hogy a kommunisták teljesen átvehessék a hatalmat, ahhoz nem volt elég a
párt és a szovjet évekig tartó összejátszása egyedül. De nem ám! Valami
nagyon, döntően fontosat szerényen elhallgat Nagy Ferenc. Elhallgatja, hogy
ezt az összjátékot ő és kormánya tette lehetővé és fedezte le a magyar nép
felé. Ezt az uralomátvételt Nagy Ferenc és cimboráiból alkotott színfalak
mögött a magyar nép tudta nélkül intézték el! Mert hiába a szovjet, hiába a
párt, ha a magyarságot meg nem fosztják önrendelkezési jogától, nem győz sem
a bolsevista párt, sem a szovjet! Kettőjüknek sem volt elég ereje, hogy a
magyarságot megtörjék, ehhez Nagyék árulása kellett! S a kommunista párt jól
számított, amikor Nagyék féktelen jellemtelenségére, butaságára és politikai
analfabetizmusára számított. Aki az emberi becstelenségre és butaságra épít,
kősziklára épít az. S ezek a kősziklák 1945-1946-ban a következő nevekre
hallgattak: Nagy Ferenc, Varga Béla, Tildy Zoltán, Pfeiffer Zoltán, Peyer
Károly, Kovács Imre és még vagy néhány száz egyéb jellemtelen figura nevére.
Nagy Ferenc cikke mellett a kommunista kapcsolatairól híres Gombos-Grün
Zoltán karikaturistája egy bornírtul elképzelt nyilast rajzoltatott,
füstölgő revolverrel a kezében s alá ezt írta: "Majd mi újból bevezetjük az
igazi demokráciát Magyarországon!" - Nos, a nyilasok a revolvert
tisztességes s derék magyar ellen nem használták! A nyilasok fegyvert csakis
a kommunisták és szovjet szálláscsinálók ellen fordítottak. S ha arról van
szó, hogy ki volt demokratikusabb: Nagy Ferenc, vagy Szálasi Ferenc - akitől
lélekben eleve is bocsánatot kérek ezért a számára nem megtisztelő
párhuzamért -, biztosíthatom a demokráciáért aggódó széplelkeket, hogy
Szálasi Ferenc, aki fehér lapot adott mindenkinek, aki a Hazáért harcolni és
a bolsevizmus ellen küzdeni hajlandó volt. Szálasi kis ujjában több volt a
nemes, keresztényi demokratizmus, mint az egész nyugati demokrácia mai
vezetősége fejében és szívében. Hogy a kommunista Gombosok, Göndörök és
szovjetbérenc Nagyok gyűlölték Szálasit és igyekeztek a nyilasokat
diszkreditálni, ezt minden nyilas csak a legnagyobb megtiszteltetésnek
tartotta a maga részéről, mert tudta, eljön egyszer az idő, amikor a
magyarság felébred és akkor elgondolásaik becsületessége mellett pontosan
azok a karikatúrák bizonyítanak majd és az a tény, hogy őket és Szálasit a
nagyok, a göndörök, gombosok és bandájuk támadta.
Istenem, most veszem észre, hogy 17 oldalt fordítottam ennek a politikai
himpellérnek a megismertetésére. Nem elég lett volna ennyit írni: elolvastam
Nagy Ferenc politikai nyöszörgéseit és köptem? De, elég lett volna. Ebben
maradunk!
Epilógus
Mielőtt elmerült volna ez a két lábon járó jellemtelenség az érdektelenség
homályában, volt még egy utolsó nagy húzása. Az 1956-os forradalom és
szabadságharc alatt - szinte már elmebetegségig fokozott önteltségében - azt
beszélte be magának, hogy a magyar népnek most rá van újra szüksége.
Megkísérelt Magyarországra utazni, de Ausztria - semlegességére hivatkozva -
megakadályozta ebben. November 2-án telefonon ajánlotta fel szolgálatait az
immár újra államminiszteri poszton lévő (!) Tildy Zoltánnak - korábbi
tettestársának -, aki azonban, valószínűleg emlékezve Nagy egykori vele
szembeni árulására, visszautasította azt. (Mikor idáig értem az írásban,
őszintén szólva megvallom, hogy sok kétkedés után be kellett látnom: mégis
van Isten! Amit az is bizonyít, hogy a nagyferenci szellemben újjáéledt
Kisgazdapárt időközben szintén oda került, ahová való: a történelem
szemétdombjára!)
Nagy Ferenc nem élhette meg a "dicsőséges rendszerváltást", de az árulásban
és hazudozásban legjobb barátja, Varga Béla igen, akit aztán a végre újra
"felszabadult" Magyarország két nagy demokrata egyénisége, Göncz Árpád és
Antall József tárt karokkal és hajbókolva együtt fogadott 1990-ben.
Talán nem árt tudni, hogy míg Göncz Árpád - saját bevallása szerint - a
második világháború végén orvul magyar csendőrökre lövöldözgetett, addig
Antall József édesapja (id. Antall József) Varga Bélával éppen lengyeleket,
zsidókat, sőt hazánkat bombázó, majd lelőtt nyugati pilótákat mentett és
bújtatott. Arról nem tudunk, hogy magyarokat is mentettek volna. Varga Bélát
még 1945-ben a "Náci és nyilas rémtettek kivizsgálására alakult bizottság"
elnökévé választják. "Fényt derítenek a nyilas rémuralom négy hónapos
garázdálkodásaira, a feltárt anyagot átadják a bíróságnak". 1945-47-ben a
Nemzetgyűlés elnöke. Erről a tisztségéről - saját állítása szerint - soha
nem mondott le (mintha ez valakit is érdekelt volna valaha). "Nagyon nagy
örömmel fogadta az 1990. áprilisi választás eredményét, a demokratikus erők
győzelmét. Élete nagy pillanatának tartotta, amikor a szabadon választott
országgyűlésnek 1990 májusában visszaadhatta tisztségét, mintegy képviselve
a történelmi folytonosságot.". Hogy ez a "történelmi folytonosság" mit
jelentett, annak megítélését a kedves olvasókra bízom. 1991-ben
hazatelepült, és megválasztották a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség
díszelnökének. 1991-ben tért haza végleg Magyarországra. Antall József
miniszterelnök 1993. február 18-án személyesen köszöntötte 90.
születésnapján. A miniszterelnök méltatta Varga Béla "nagyívű pályafutását
meg hitéből fakadó emberi magatartását, a menekültek érdekében végzett
munkáját és a demokráciáért töretlenül harcoló politikai tevékenységét".
Budapesten érte a halál 1995-ben. "Hatalma nem volt sohasem. De szemben állt
minden könyörtelen hatalommal", mondta Göncz Árpád atyai jó barátja a
ravatalnál tisztelegve. Varga Béla koporsóján az a zászló, amely Kossuth
Lajos koporsóját borította 1894-ben, és amelyet ő őrzött életében. A
ravatalnál a balatonbogláriak díszőrsége. "Van-e még férfi e hazában, akinek
koporsójára őszinte szívvel rátehetnénk Kossuth lobogóját? Nincs,
felebarátaim! Varga Béla volt az utolsó." (Új Magyarország)
És nem szakadt le az ég!
Nem tudok róla, de fogadnék, sőt, a nyakamat teszem rá, hogy a baranyai
Bisse községben, Nagy Ferenc szülőhelyén, legalább egy emléktábla - ha nem
szobor - biztosan hirdeti nagy fiának emlékét, miközben a szintén bissei
születésű parasztköltő, Sértő Kálmán forog a sírjában.
Gyurcsány Ferenc írta nemrégen egyik eget rengető "tanulmányában", hogy
"csak az lehet jó demokrata, aki nem csak antifasiszta, hanem egyben
antikommunista is"! Amint láttuk, Nagy Ferenc és Varga Béla ennek a
kitételnek tökéletesen megfelelt s így minden igaz demokrata példaképeként
vonulhat be a magyar történelembe.
Aki nem tanul a történelemből, arra kárhoztatik, hogy újra átélje azt. A
magyarság nem tanult a második világháború utáni történelméből, így arra
kárhoztatott, hogy 1989-től napjainkig újra átélje azt. És ha valaki azt
gondolná, hogy ez a tanulmány csupán a múltról szól, az nagyon téved. A
mindenkori politikai eunuchok, a mai moral insanity-k itt élnek közöttünk és
a "történelmi folytonosság" jegyében "intézik az ország sorsát""
(Kuruc.info; a logóval el nem látott képek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti
Fényképtárából származnak)
világosság! - Kéthly Anna álarc nélkül
Dobszay Károly
*B.Kiss-Tóth László.
