VÍZ VAGYOK
(Vallomás távolból)
Víz vagyok, ami kiárad,
füstös falak mögött a vádpad.
Dobot verek, ütöm a gongot,
verset írok, beszédet mondok.
Te szép hazám, el ne feledj még,
nélküled lettek sötétek az esték !
Messze vagyok és mégis látlak,
zöldjét a fűnek, gyökerét fának.
Naponta háromszor siratlak,
könnye vagy szónak, üteme dalnak.
Leírjam-e, hogy nagyon szeretlek?
Hazám vagy te : évek és percek.
El nem feledlek. El nem feledlek !
