Szász Lóránt:

SZÁMON TEGNAPI(Csörének)
Számon tegnapi csókjaidat
érzem, a holdvilágos
éjszakát. Bennem nincsen
már szemérem kimondani,
hogy én tovább teszem a
szépet és oltárul emellek.
Leszel szentkép, benned
öszpontosulnak a kertek,
ahol virágok figyelnek
reád. Tehát ne vádolj  és
ne kérdezz ! Veled vagyok.
Ha eltávozol, meglátogathatsz
és kísérthetsz, örjöngő
álmokat is bocsáthatsz reám.
Nézd, szerettünk és összeszoktunk,
az évek jöttek, mentek. Sorsunk,
hogy kettős alakban írjanak
regényt majd rólunk,
és mondják : voltak, de már
messziről integetnek,
bennük is zölldelnek még a berkek.
Éltek. Most ünnepelnek.
 Zas Lóránt