 |
|
| Sok a megválaszolatlan kérdés Daróczi Dávid öngyilkossága körül. Gyásztól megtört édesapja, Choli Daróczi József költő szerint fia nem volt depressziós, és nem érti, miért dobta el magától az életét. |
Édesapja képtelen elhinni, hogy Joci öngyilkos lett
Fotó: Kecskeméti Zoltán |
GYÁSZ - Napok óta virraszt halott fia lelkéért csepeli otthonában Choli bácsi. A fájdalomtól és fáradtságtól elgyötört apa itt vallott munkatársunknak mély gyászáról, kínzó kétségeiről és önmarcangoló gondolatairól. Emberfeletti önuralommal, tiszteletet parancsoló méltósággal viseli szörnyű terhét, de nem szégyelli könnyeit.
Ki értesítette a fia haláláról?
Batiz András apósa jött ide éjjel egy órakor, ő mondta, mi történt. Ma sem fogom fel. Intézem a temetést, a megemlékezést, virrasztok a lelki üdvéért, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a fiam nincs többé. Amikor ki kellett választani a sírhelyét, azt hittem, összeesem. Ez felér egy tarkólövéssel.
Hogy történhetett, hogy egy életerős, sikeres fiatalember, aki megtalálta élete szerelmét, minden előzmény nélkül felakasztja magát?
Nem tudom, mi történhetett. A fiam nem volt depressziós, az anyjával nem hiszünk ebben az elméletben. Ráadásul egy héttel ezelőtt eljegyezte Claudiát, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy eldobja magától az életét. Kértem a nyomozókat, hogy ne zárják le az ügyet. Bele szeretnék nézni az aktákba, tudni szeretném, mi történt, hogy történt, amíg én nem látok tisztán, addig nem nyugodhatok. Persze megnyugvást úgysem találok. Kettősség van bennem. Az egyik részem tudni akarja a nyers valóságot, a másik részem csak legyint, és azt mondja: minek, a fiam ettől vissza fog jönni? Ha az lenne a feltétel, hogy visszajön, bármit megtennék, nem lenne a számomra lehetetlen.
Azt mondják, azok az emberek, akik eldobják maguktól az életet, képtelenek megbirkózni valamivel, menekülnek a problémáik elől. Mi nyomaszthatta a fiát?
Tudja, minden hülye értelmiségi cigány azt gondolja, én másként fogom nevelni a gyerekemet, mint ahogy engem neveltek. Nem olyan régen döbbentem rá, hogy nem lehet átlépni azokat a fejlődési szakaszokat, amelyeket egy embernek végig kell járnia. Ha van egy tó, amely tele van méreggel, és kék meg lila emberkék állnak a két partján, úgy tudnak csak közeledni egymáshoz, ha mindketten elkezdik építeni a hidat. Épp azt nem magyaráztam meg a fiamnak, hogyan tud átmenni a szivárványhídon anélkül, hogy beszívná a fortyogó gázokat. Nem tanítottam meg neki, hogy tud európai emberré válni úgy, hogy közben megmaradjon cigánynak. Az én családom engem arra nevelt, hogy mindenáron életben kell maradni, nem feladni, és még egy szalmaszál is mentőöv lehet. Én fel lettem vértezve. Ha két lábbal rúgtak ki valahonnan a származásom miatt, felálltam. Ha az utcán utánam kiáltják, mi van, öreg cigány, meg sem hallom. Mi Jocit érzelmileg is magyarnak neveltük. Nem tudta elviselni a támadásokat, amelyek érték, és amelyekkel felnőtt fejjel is találkozott. Nem volt felkészülve, hogyan kell ezeket elhárítani. Most már tudom, hogy a cigány embernek az a feladata, hogy cigányként nevelje a gyerekét européer emberré.
Hogyan lehet túlélni egy gyerek elvesztését?
Nem lehet. Emlékszem arra, amikor kisgyerekként cipeltem a nyakamban, amikor felhozta bemutatni az első barátnőjét, amikor büszkén álltam a gimnáziumában, és hallgattam a tanárát, ahogy dicsérte a fiamat… Görög katolikus vallású ember vagyok, lefordítottam a Bibliát lovári cigány nyelvre, hittem Istenben, de már nem hiszek. Isten ilyet nem csinál.
-bm- borsonline |
|
|
