Csath Magdolna:
A gazdaságról magyarul: A görög példa

A görög államháztartási hiány elérte
a bruttó hazai termék – a GDP – 13 százalékát.
Ez 9 százalékkal több, mint a jelenlegi magyar hiány.
A görög gazdaság összeszűkülése 2009-ben 2,7,
a magyar gazdaságé 6,7 százalékos volt.
Görögország az 53-adik, Magyarország pedig a 45-ödik
a nemzetek versenyképességi listáján.
Görögország helyzete tehát sokkal rosszabb, mint a miénk.
Egyetlen mutatója, a GDP csökkenése tekintetében
előz csak meg bennünket.
Mivel azonban enyhébb a gazdaság teljesítményének
csökkenése, ezért a munkanélküliségi szintje 9,8 százalékos,
miközben a miénk már megközelítette a 11 százalékot.

Görögországtól mégsem követeli olyan keményen és határozottan
az államháztartási hiány csökkentését az EU, mint tőlünk.

Pedig Görögország az euró-zóna tagja, ezért hiánya
nem haladhatná meg a „Maastrichti kritériumok” szerinti 3 százalékot.

Ennek ellenére Görögországban a hiány ennek több mint négyszerese.
Igaz, az Európai Bizottság figyelmeztette Görögországot,
hogy tegyen meg mindent a hiány csökkentése érdekében.
A görög kormány meg is ígérte, hogy esetleg kisebb megszorításokat vezet be.

Azonban azt is rögtön hozzátette, hogy az IMF hitelére nem tart igényt,
mert saját erőből, saját döntésekre támaszkodva kívánja megoldani problémáit.

Az egyik módszer, amelyet használni fog, az az indokolatlanul elfolyt,
elpocsékolt pénzek hollétének kinyomozása,
és a pocsékolók, korrupcióba keveredettek megbüntetése lesz.

A görög társadalom élénken figyelt kormánya szavaira.

A megszorítások bejelentésére az emberek azonnal az utcára vonultak,
és azt követelték, hogy a politikusok tetteiért, a rossz gazdálkodásért,
pocsékolásért ne nekik kelljen fizetniük.
Ezért a görög politikusok visszakozót fújtak, és már az EU sem erőlteti
túlzottan a megszorításokat.
Helyette egyes EU-s politikusok azt mérlegelik, hogy Görögországot,
legalábbis ideiglenesen, ki kellene zárni az euró-zónából,
és lehetővé kellene tenni számára, hogy visszatérjen korábbi
saját pénze használatára.

Ez azonban politikailag veszélyes lépés lenne, ugyanis mindenképpen
az euró-zóna gyengülését,
és az euróba vetett nemzetközi bizalom megingását hozná.

Itt van tehát a magyarnál sokkal nagyobb görög probléma,
és az EU vezetői, valamint a nemzetközi pénzvilág képviselői
eléggé kesztyűs kézzel bánnak vele.

Ezzel szembeállíthatjuk a magyar helyzetet: a megszorításokat,
az ennek következtében egyre romló gazdasági teljesítményt,
a folyamatosan növekvő munkanélküliséget,
a drámaian romló életszínvonalat, a kilakoltatásokat
és az élelmiszersegélyre szorulók növekvő tömegét.

Lecsúszásunk oka, - ismételjük meg! -, az a megszorítás-sorozat,
amelyet a helyi MSZP-SZDSZ együttműködők teljes támogatásával,
az IMF, a Világbank és az Európai Unió ránk kényszerít.

Vajon mi ennek a teljesen eltérő hozzáállásnak az oka?

A hiány nagysága nem lehet az ok, hiszen az nálunk
már alig nagyobb a Maastrichti kritérium által előírt 3 százaléknál,
pedig mi nem is vagyunk az euró-zóna tagjai.

A görög államadósság a nemzeti jövedelem több mint 110 százalékára rúg.
A magyar államadósság a GDP körülbelül 80 százaléka.

Ez sem indokolja tehát az eltérő bánásmódot.
Sőt!
Ez éppen hogy rámutat arra az álságos indokra,
amely szerint nálunk azért kell különösen szigorú megszorításokkal
sanyargatni a népet,
mert nemcsak a hiányunk, de az adósságállományunk is magas.

Hiszen látjuk: Görögország mindkét mutatója sokkal rosszabb.

Ha pedig gazdasági magyarázatot nem találunk,
akkor máshol kell keresnünk az okokat.

Az egyik lehetséges ok a társadalom, az emberek viselkedése.

A magyarok – ellentétben a görögökkel – a sokadik,
helyzetüket egyre reménytelenebbé tevő megszorítást
is békésen eltűrik.
Pedig mára már nyilvánvaló lehet mindenki számára,
hogy a megszorítások semmilyen eredményt nem hoztak,
viszont a gazdaságban, a társadalomban, és az emberek egészségében
egyaránt óriási rombolást végeztek.

A második ok az lehet, hogy a magyar emberek növekvő nyomora,
a gazdaság elsorvadása a legkisebb mértékben sem érdekli sem az EU,
sem pedig az IMF vezetőit.
Ha már kellemetlen számukra az éhezők számának növekedése,
akkor – mint korábban a gyarmatokra – küldenek egy kis élelmiszersegélyt.

Közben viszont, elszegényedésünk miatt, egyre könnyebb lesz
megszerezni a még megmaradt értékeinket: a földet és a vizet.

Görögországban a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem
3,7 százalékát termeli meg, és a munkaképes lakosság
12 százalékát foglalkoztatja.

A görögöket mégsem bíztatják arra, hogy a gazdák adják el földjüket
vagy vágják ki a szőlőtőkét.

Mindebből nyilvánvalóan következik az a tanulság,
hogy nálunk sem indokoltak a megszorítások,
és az IMF hitel felvétele sem volt hasznunkra.

Továbbá, hogy mezőgazdaságunkat kincsként kellene védenünk,
hiszen stratégiai értéket jelent a számunkra.

Az új kormánynak pedig elsősorban azt a következtetést
kellene levonnia,
hogy a magyar gazdaság sorsát csak saját értékek és érdekek
mentén lehet rendbe hozni.

Csath Magdolna közgazdász
/Forrás: www.kdnpzala.extra.hu/
Közli:
B.Kiss-Tóth László