Javaslattal kell élnünk ( a Jobbiknál, ki másnál), kezdeményezzék a Parlamentben, hogy adófizetők pénzét ne a volt Rákosi belügyminisztere fia, Gerő András "szoc-hazás" történész támogatására illetve az általa működtettet Habsburg Intézet finanszírozására költsék!
Ezt a pénzt fordítsák a szegény magyar adófizető családok gyermekeinek étkeztetésére.
Követeljük, hogy azonnal zárják be a magyarok pénzén működő, a magyarokat gyűlölő Habsburg Intézetet!
Gerő András pedig kérjen bocsánatot a magyaroktól, s ne szítsa az ellentéteket, fejezze be az antimagyar tevékenységét, mert az ugyanolyan mérvű népellenes bűn, mint az antiszemitizmus!
Ha nem tetszik a magyar történelem, nem kell azt itt szeretni, " el lehet innen menni", mint mondotta volt, Gerő András kedvenc miniszterelnöke!
Csúthy György,
a Nemesi Rend társelnöke,
II. Géza egyenes ági leszármazottja
*
Stefka István:
Magyarok vagyunk?
Gerő András megint belerondított a magyarságunkba
Kénytelen voltam ezt a költői kérdést feltenni, miután Gerő András megint belerondított a magyarságunkba, identitásunkba, múltunkba. Az Élet és Irodalomban Az Árpád-ház és a nacionalizmus című írása minden képzeletet felülmúl. Hogy eljusson a magyar nacionalizmus kialakulásához – amit magyar szempontból bűnnek tart –, gyakorlatilag megkérdőjelezi, hogy az Árpád-házi királyok magyarok voltak.
Ezt állítja: „Árpád-házi uralkodóink a visszavetített nemzetfogalom jegyében nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyek mentén úgymond magyarnak lehet őket tekinteni. Még csak Árpád-házinak sem tartották magukat – ezt is az utókor találta ki. Hivatalos nyelvhasználatuk a latin volt, s nem a magyar, magánvilágukban pedig vélhetően többes nyelvhasználat jellemezte őket. Megítélésem szerint abból kell kiindulnunk, hogy mindegyik király az anyjától tanulta a nyelvet, vele is akart beszélni. Uralkodóként az országot, a királyságot jelenítették meg, és nem a nemzetet. Származásukban – különösen az idő előrehaladtával – etnikailag egyre inhomogénebb képet mutatnak.”
Az okfejtés vélhetően szándékos. Nem először. Az Árpád-ház lejáratása, bemocskolása éppen úgy, mint ahogy legszentebb ereklyénk, Szent Koronánk (smici sapka), nemzeti jelképeink kikezdése sem ismeretlen. Régen internacionalista, most globalista akarat szeretné aláásni nemzeti önbecsülésünket. Volt már jeles szociológusunk, aki a rendszerváltás utáni években elindította a Találjuk ki Magyarországot! mozgalmat, amely aztán a pihent elme okán is hamvába holt, mert hogyan is találhattuk volna ki Magyarországot, a magyar népet, a rögvalóságot, amely létezett immár legkevesebb ezeregyszáz éve. Tipikusan a valóságtól elrugaszkodott értelmiségi kezdeményezés volt, amit senki sem vett komolyan. A Gerő-féle történelemátírás is arra ösztökél, hogy találjuk ki történelmünket. De akkor dobjuk sutba a Gesta Hungarorumot, az Anonymus-, Kézai-, Thuróczy-féle krónikáinkat? Vegyük semmibe történészeinket, régészeinket, például Marczali Henriket, Hóman Bálintot, Szekfű Gyulát, László Gyulát – a kettős honfoglalás szerzőjét –, Magyar Kálmánt, Dümmerth Dezsőt – akik tudományos alapossággal kutatták a magyar honfoglalást, a középkort? Tagadjuk meg nagy költőinket, íróinkat, zenészeinket, akiket megragadott a történelmi múlt és alkotásra ösztönözte őket? Így Balassi Bálintot, Zrínyi Miklóst, Berzsenyi Dánielt, Kölcsey Ferencet. Avagy ne vegyünk tudomást Vörösmarty Mihály, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Kodály Zoltán vagy Bartók Béla munkásságáról?
Ki a nem magyar, miért nem voltak magyarok az Árpád-házi királyok? Mert ha nem voltak azok, akkor királyaink és örököseik miért haltak meg oly korán, miért mérgezték meg őket, miért estek rejtélyes körülmények között vadkan vagy cselszövés áldozatául? Akkor is Magyarország kellett az idegeneknek – szőröstül, bőröstül. De nem sikerült meghódítaniuk. Szent István, Szent László, IV. Béla erős, független országot teremtett, és ellenállt a német hódításnak. Mit védtek, ha nem a hazájukat, országukat, királyságukat, népüket? A keresztény egyház szervezésében Európában is élen jártak. István külön térítő érsekségeket szervezett erre a feladatra. Vajon miért tette ezt és az őt követő királyaink, ha nem egy független, erős Magyarország megteremtéséért? Mi az, hogy nem tudtak magyarul? Alattvalóikkal, a hűbérurakkal talán latinul beszéltek? Micsoda badarság!
Az is tény, hogy a vérvonal apáról fiúra szállt, és nem az anyai ág volt a meghatározó a magyar trónöröklés rendjénél. Még 1301-ben, az utolsó Árpád-házi király halála után is a magyar urak keresték az úgymond Árpád-házi női vonalat – így az Anjouknál is –, hogy az ősi nemzetség uralkodjék tovább. Az Árpád-ház kifejezés valójában alig kétszáz éves. A középkorban a királyaink magukat a Turul-dinasztia leszármazottainak tekintették, s ezt az eredetet, az őst egészen Nimród őskirályig vezették vissza. Ez liberálisainknak még inkább nem tetszik. Ennél tovább megyek. A Turul-nemzetség fejedelmei, királyai vallották a hun–magyar rokonságot: az első királynak Attilát tekintették. Álmos születése, a Turul-legenda, a vérszerződés mind-mind történeti régmúltunk része. Gerő András szerint „nemcsak a gyerekeknek, a felnőtteknek is szükségük van mesére”. Ezek szerint a magyar őstörténet színtiszta mese, nincs benne valóságmag? Ezt próbálja elmagyarázni a művelt világnak, ha ugyanez a véleménye az Iliászról, a Nibelung-énekről, a Kalevaláról vagy az Igor-énekről.
A magyar nemzet elleni újabb és újabb kirohanásokat valamiféleképpen meg kell állítani, céljaikat le kell leplezni. Történészeknek, régészeknek, az Árpád-kort kutatóknak. Gerő András áltörténészi fejtegetéseit tudományosan meg kellene cáfolni. Különben ugyanúgy ránk ragad, hogy nem vagyunk magyarok, mint úgy általában a rasszizmus meg az antiszemitizmus vádja. Éppen ezért meglehet, nagyobb szükségünk lenne egy magyarságkutató intézetre, mint egy Habsburg Történeti Intézetre. Ugyanis a Habsburgok „áldásos tevékenységét” több mint ötszáz éve jól ismerjük.
Stefka István
/Forrás: Magyar Hírlap 2013.04.29./*B.Kiss-Tóth László
Ha... ha... ha...
A zsinagóga pénztárosa egy fillér nélkül maradt, amivel segíthette volna a rászorultakat.
A perselybe már egy jó ideje senki sem tett pénzt.
Másnap a zsinagóga ajtajára kitett egy öles betűkkel írt hirdetményt: "Egy nős férfi a gyülekezetünkből intim kapcsolatot tart egy hajadonnal.
Ha holnap reggelig nem találok a perselyben egy 100 $-os bankjegyet, kénytelen leszek felfedni a nevét a gyülekezet előtt"
Másnap reggel a perselybe talált két tucat 100 $-os bankjegyet és egy 50 dollárost egy cetlivel: -Adjál még egy napot, hogy össze tudjam kaparni a többit.
(T.T. Nóra Ágnes)
*B.Kiss-Tóth László 2013.05.08.
