Csapó Endre:

Égboltvédô politikai mutatvány

(Megjelent a Magyar Élet 2011. augusztus 18-i számában)

A nagypolitika valóságos szórakoztatóipar. A XXI. századra eljutott a föld népe arra a pontra, amikor mindent politikailag akar megoldani. Beleértve a háborút is, minthogy tudjuk, az is politika, csak más eszközökkel. Most éppen a politika által elrontott gazdasági életet igyekeznek rendbetenni politikai eszközökkel.

Idôvel olyan helyzet jött létre, hogy csak hitelfelvétellel lehetett fenntartani az államok gazdálkodását, ettôl lett általános a gazdasági válság. Mára ott tart a világ, hogy mindent meg tud termelni, mindent elô tud állítani, a természet erôit munkára befogja, de képtelen urrá lenni a pénz elszabadult hatalmán. Ez a pénz nem azonos a mûködô tôkével, de azonos a spekulációval, a vele való visszaéléssel, uzsorával, a mindent elkövetni tudóhatalommal. Az adósságszolgálat megköveteli a gazdasági növekedést, a GNP-mutatók hajszolását, minden egyéb kárára. A hajszát a globális pénzpiac vezényli egy pénzügyi diktatúra érdekében.

Legújabban tudományos feladatokat is politikailag akarnak megoldani. A légtérben észlelt problémát például adóhivatali eszközökkel. Egységesen, mindenütt, annak megfelelôen, hogy a politika sûrû hálózatrendszerében minden állam valamilyen nemzetközi kötelék láncszeme, nemzetközi szervezeti tagsága által, amibe az idôk folyamán belekényszerült, amibôl nem lehet kilépni, aminek utasításait el kell végezni.

A gépesítés az emberi és állati izomerôt helyettesíti. Fejlôdésének alapja mind több energiahordozó felhasználása, azok hatásfokának emelése. A kôszén tette lehetôvé az ipari és polgári társadalmak létrejöttét, majd az ásványolaj fontossága megmutatkozott az elsô világháborúban. Ennek nyertese az Egyesült Államok lett, ez alapozta meg mai világhatalmát. A világpolitikának is, a globális pénzgazdálkodásnak is a nyersolaj a kenôanyagja, amióta meghatározzák annak árát. Tágabb értelemben az energia ára, és a mûködô tôkéhez való hozzájutás mértéke szabályozza a világ országainak gazdasági lehetôségeit.

Közben az atomenergia is bejött a képbe, és vele bejött annak ellenzése az olajérdekeltségek részérôl. Felvetôdött – nagyon helyesen – minden más egyéb energiaforrás használatba vétele is. Felvetôdött a légkör szennyezésének – sok más súlyos következmény mellett – tulajdonítható, ózonlyuk néven ismertté vált légköri károsodás kérdése. A légkör felsô rétegében egy vékony ózonréteg található, ami megszûri a világûrbôl érkezô, a Nap által kibocsátott, ibolyántúli (UV-B) sugárzást, ami túlzott mértékben minden élôlény egészségére káros hatással van. A tudósok a ‘70-es években észlelték elôször, hogy a légkör ózonrétege vékonyodik. Elkezdték vizsgálni, mi lehet az oka, hamar rájöttek, hogy a jelenség összefüggésbe hozható az embergyártotta kémiai anyagokkal.

A tudományos vita nagyon hamar a politika mezején kötött ki. A különbözô teóriák itt már nem tudományos, hanem politikai szárnyakon emelkedtek magasba, és jutottak érvényre az igényeknek megfelelôen. Idokolás szerint a felmelegedés elsôdleges oka a szerves alapanyagú tüzelôanyagok – mint például a gázolaj vagy a szén – túlzott használata, ami széndioxiddal és egyéb üvegházhatást okozó gázokkal tölti meg az atmoszférát. Egy japán városban, Kiotóban 160 ország képviselôi gyûltek össze azért, hogy megvitassák, mit tehetnének a földi életet védô ózonréteget egyre inkább fenyegetô üvegházhatás, és a globális felmelegedés ellen. Tíz napon át vitáztak a miniszterek és más magas rangú tisztviselôk, míg végül 1997. december 11-én sikerült megállapodniuk. Ahhoz, hogy a kiotói megállapodás hatályba lépjen, 55 ország aláírására volt szükség, köztük az USA és Oroszországé is. A világ összes országa által kibocsátott széndioxid-mennyiség több, mint 45%-a ugyanis eme két ország nevéhez fûzôdik. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az Egyesült Államok kormánya még csak fontolóra sem vette az egyezmény aláírását. A Kiotói Egyezmény 2005-ben lépett hatályba, 183 aláíróját arra kötelezi, hogy 1990-es kibocsátásuk bázisán átlagosan 5,2 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok emisszióját 2012-re.

A Kyoto Egyezmény óriási tévedése, hogy 12 évet engedélyez a benne foglaltak megvalósítására, feltételezve, hogy az éghajlati változás fokozatosan következik csak be. Tudósok azonban bebizonyították, hogy ez akár nagy hirtelen is bekövetkezhet.

Ilyen döcögô szekérre igyekszik felülni Ausztrália – egy évvel a semmire nem jutott kyotoi egyezmény lejárta elôtt –, hosszas politikai huzavona után. Az ausztrál kormány nyilvánosságra hozta, hogy 2012-tôl széndioxid adót vetne ki arra az 500 vállalatra, amelyek a legnagyobb mértékben szennyezik a levegôt. A kormány elképzelései szerint tonnánként 23 ausztrál dollárt kellene fizetniük a cégeknek. Ez az összeg évente 2,5 százalékkal emelkedne egészen 2015-ig, amikor új rendszerre térnének át.

Az adóból befolyó pénz egy részét a háztartások növekvô energiaköltségeinek a kompenzálására tervezik fordítani. A kormány már 2009-ben is próbálkozott ilyen adó bevezetésével, de a parlament elutasította a javaslatot. Ausztrália egyike azoknak az országoknak, ahol igen magas az üvegháztartást okozó szennyezô anyagok kibocsátása, fôként amiatt, hogy az áramot jórészt széntüzelésû hôerômûvekben állítják elô, annak ellenére, hogy atomerômûvek részére nagy mennyiségû uránium készlete van, és ilyen erômûvek létesítésére nagy, lakatlan – tehát biztonságos – területei vannak.

Most ott tart a késôi vállalás, hogy parádés, 20 oldalas népszerûsítô ismertetôt tettek be minden lakás levelesládájába, aminek címe: What a carbon price means for you – The pathway to a clean energy future. Már a 2-ik oldalon négy jótéteményt sorol fel, amik szerint háztartások milliói jól járnak a „carbon price” csomaggal. A következôkben közli, hogy – amennyiben törvényerôre jut a javaslat – jövô évi július 1-tôl a legnagyobb légszennyezôk fizetnek az általuk légtérbe juttatott minden tonna „carbon pollution”-ért vagyis széndioxidért (CO2). A légszennyezô ipari vállalatok a rájuk kivetendô adó (carbon tax) egy részét át fogják hárítani végtermékeik árában a fogyasztókra. Ezért tervezik a befolyt adóösszeg több mint felét különbözô módon (adókedvezmény, nyigdíjki egészítés, árengedmények) az árak emelkedését mérséklô társadalmi visszatérítésre használni.

További információ olvasható a:

www.cleanenergyfuture.gov.au internet hálón.

A termelésben felhasznált energia jelentôs kiadási tétel, aminek adóval terhelése a termelési költségeket tetemesen megemeli. Ez természetesen általános áremelkedést fog elôidézni. A beígért visszatérítések jó esetben is csak ellensúlyozzák a drágulást. Az is régi tapasztalat, hogy minden megindokolt, jelentôsebb termelési költségemelést a kereskedelem kihasznál az indokoltnál nagyobb áremelésre. Már a hírére is. Mostanában ugrott nagyot a háztartások villanyszámlája.

Az is tény, hogy minden áremelkedés az állam bevételét is növeli a százalékosan kivetett adók automatikus növekedésével. Minden újabb adó újabb alkalmat ad az adószedô államnak minden további bejelentés nélküli emelésre – már csak a százalékszámot kell megemelni.

Nagy áremelésre számítanak, mert 2012-ben felemelik az adózásmentes jövedelemhatárt 6000 dollárról 18,200 dollárra.

Nem értelmetlen a nagyon kedvezô színben feltüntetô propagandafüzet szétterítése minden háztartásba – az elvégzett közvéleménykutatások mindegyike átlag 60 százalékban ellenzi, kevesebb mint 30 százaléka helyesli az új adót, a többit nem érdekli. A felháborodás szószólói emlegetik, hogy a miniszterelnök megszegte ígéretét. Tény, hogy választások idején egyik párt sem tûzte programjára a széndioxid adót, mert tudják, hogy az csak bukást hozhat. De bármelyik bevezeti a közakarat ellenében, mert ilyen a rendszer, az a nemzetközi rendszer, amiben erôs a törekvés, hogy a kormányzati módszerek a világ összes államában egyazon filozófiai alapon mûködjenek, ha nem is parancsszóra, de egyelôre csak nemzetközi szerzôdések elkötelezettségével.

Nemzetközi elkötelezettség tehát, és nem ausztrál ötlet a carbon tax. Lisszabonban volt a környezetvédelmi adózás X. világkonferenciája 2009. szeptemberében. A jelentésben „Az energia-adók szociális hatása” címû fejezetbôl néhány részt közlünk:

„A környezetvédelmi adózás döntô részben energia-adózást jelent, s ennek kapcsán gyakran visszatérô téma az energiaadók hatása a társadalmi jövedelemkülönbségekre: a gazdagabbak ugyan – a nagyobb energia-felhasználásuk miatt – többet fizetnek, de a szegényeket az intézkedés súlyosabban érinti (mivel energia-kiadásaik jövedelmük nagyobb részét teszi ki). A megoldás – mint ezt már oly sokszor hangsúlyozták – a szegényebb rétegek kompenzálása.” (Karen Bubna-Litic, Sydney, University of Technology).

A legszegényebb országok azt javasolták, hogy vezessenek be adót a nemzetközi légiforgalomra, valamint a nemzetközi hajózásra, és az ebbôl képzett alapokból finanszíroznák a szegény országok klímavédelmi intézkedéseit.

Itt hangzott el, hogy Ausztrália „Carbon Pollution Reduction Scheme” elnevezésû programja 2011-ben fog életbe lépni és minden szektorra kiterjed majd. Ellentétben az EU ETSrendszerével, a kvótakereskedelmet a gépkocsihasználatra is ki fogja terjeszteni. A rendszer az üzemanyag árakon keresztül hat majd, és az üzemanyag-takarékos jármûvek cseréjére fog ösztönözni.

Aldo Ravazzi (olasz környezetvédelmi minisztérium) nagy lelkesedéssel ismertette a Velib-et, a párizsi nyilvános kerékpáros rendszert. A rendszert 2007-ben hozták létre Párizsban, közel ezer megállóval és húszezer kerékpárral. Járjunk gyalog (nem fogyasztunk benzint), és ha távolabbra kell eljutnunk, a legközelebbi megállónál felpattanunk egy kerékpárra, a célponthoz közeli állomáson letesszük, s megyünk tovább.

Megérthetô, hogy az olaszok minden elképzelhetôt mérlegelnek, amivel elkerülhetik a drága energiát. Nem fognak elriadni az atomenergia használatától, érvényes a kormány elhatározása, hogy 2020-ra az atomenergia részaránya elérje a 25 százalékot a villamosenergia termelésben.

Nemcsak a négykerekûek, a négylábúak is...

Az ausztrál kormány legfôbb környezetvédelmi tanácsadó szerve azt javasolja, hogy a lakosság térjen át a szarvasmarháról a kenguruhús fogyasztásra. A szakemberek úgy vélik, ez részben megoldást nyújthat a kérôdzôktôl származó üvegházhatású gáz, vagyis a metánkibocsátás csökkenésére. Közismert tény ugyanis, hogy a szarvasmarha-tenyésztés az egyik legfôbb üvegházgázforrás. A kérôdzô állatok bélrendszerében keletkezô metán mintegy 23-szor erôsebb üvegházhatású gáz mint a széndioxid. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága, az IPCC szerint az üvegházhatás közel ötödéért a metán felelôs. Az emberi tevékenység során keletkezô metán fele a mezôgazdaságból származik.

Amerikai környezetvédôk – ENSZ adatokra hivatkozva – azt mondják: a húsevés jobban hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az összes autó, kamion, repülô és hajó üvegházi gázkibocsátása együttvéve. Szerintük a vegetáriánusok az igazán etikus, környezettudatos polgárok, nem pedig az olyan húsevô képmutatók, mint a környezetvédôvé vált Al Gore volt amerikai alelnök. De kik a világ legetikátlanabbjai a húsevôk mellett?

Húsevôk, terepjáróval közlekedôk, gyakran repülôk, kádfürdôt vevôk és vízcsapot folyatók, fûtve szellôztetôk és spanyol importparadicsomot evôk – a környezetvédôk szerint ôk azok, akik leginkább tehetnek a globális felmelegedésrôl, vagy legalábbis ôk azok, akiket láthatólag a legkevésbé sem zavar a klímaváltozás.

Egy amerikai szervezet a húsevôket akarja pellengérre állítani: azt állítják – egyebek mellett egy ENSZ-tanulmányra hivatkozva – hogy a húsevôket kiszolgáló mezôgazdasági állattartás több üvegházi gázt bocsát ki, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve. Szerintük, ha valaki környezetvédônek tartja magát, elôször hagy fel a pörkölt-, és hamburger evéssel, és csak azután pattan biciklire.

A fô érvük a húsevés ellen, hogy a takarmányhoz szükséges trágya elôállítása nagyon energiaigényes; a legeltetéshez jelentôs méretû erdôket, és ôserdôket kell kivágni, és a szarvasmarha kérôdzés az emberi tevékenység által generált metángáz kibocsátás 37 százalékáért felelôs.

A környezetvédôk azt kifogásolják, hogy a repülôgépek környezetszennyezô kerozint égetnek – ami adómentes, tehát a szennyezésért sem fizetnek – és a kondenzcsíkokra kicsapódó párának nagyon nagy az üvegházhatása. A repülés jelenleg az emberi tevékenységbôl adódó széndioxid-kibocsátás 4 százalékáért felelôs, de az iparág becslései szerint 2050-ben háromszor annyian utaznak majd repülôvel, mint ma.

A repülést védelmezôk szerint azonban ez még mindig kevésbé szennyezô, mint az autók, vagy a háztartások energiapazarlása. Az olyan új fejlesztésû, környezetkímélônek mondott gépekre mutogatnak, mint a Boeing 787 „Dreamliner”, vagy az Airbus A380, ami a gyártó szerint utasonként csak 3 liter üzemanyagot fogyaszt 100 kilométeren.

Az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA az elmúlt hónapban tett közzé egy tanulmányt, amelyben 2000 és 2011 közötti mûholdas mérések adatait összevetve jutott arra a megállapításra, hogy a földi atmoszféra kevesebb hôt tart benn, és sokkal többet enged ki, mint amit, az éghajlatváltozást modellezô számítógépes elôrejelzések mutatnak. Mivel ez az állítás ellentmondani látszik annak az állásfoglalásnak, amely szerint a légkörbe kerülô üvegházhatású gázok egyfajta burkot képezve akadályozzák a felesleges hô atmoszférán kívülre távozását, a globális felmelegedéssel szemben szkeptikus szakértôk a NASAjelentését az emberi tevékenység okozta felmelegedés cáfolataként értelmezik.

A Rasmussen Reports kutatói szerint ezzel az interpretációval magyarázható, hogy 2009 decembere óta nôtt az amerikai lakosság körében azok aránya, akik kételkednek az éghajlatváltozást bizonyító tudományos adatokban. A frissen közzétett reprezentatív kutatás szerint a válaszadók 69 százaléka tartja valószínûnek, hogy egyes tudósok meghamisíthatták az elôrejelzések adatait, drámaibb képet vázolva ezzel a valóságnál.

A pukiszakértôk szerint Ausztráliában a legkárosabbak a vad tevék. Ausztráliában a vadon élô lovak, szamarak mellett a tevék is gazdátlanul kóborolnak a nagy kiterjedésû pusztákon, amiket általában különösen nagy szárazság súlyt. A tevéket még a XIX. században hozták be az áruszállításhoz. Az út- és vasúthálózat kiépítése után azonban elvesztették a „munkájukat”. Jelenleg Ausztráliában él a világon a legnagyobb vad tevepopuláció, számát több mint egymillióra teszik, ami erôsen megterheli a kör-nyezetet is, mivel az állatok nagy pusztítást végeznek a növényvilágban, tovább rombolva az ökoszisztémát, amit az idôjárás amúgy is megterhel. Most éppen azzal vádolják ezeket a szabad természetbe visszakerült álla-tokat, hogy szétphingják fejünk fölül az égboltozatot. Metángázt eregetnet a rusnya férgek.

A kormány teveirtó terve június végén került a parlament elé. A terv szerint egy Adelaide-i céget, a North-west Carbont bíznák meg azzal, hogy 1,2 millióval csökkentse a vad teve-populációt. A cég kutatásai szerint a növényzetben okozott károk mellett egyetlen teve átlagosan évi egy tonna széndioxid üvegházhatásának megfelelô metánt juttat a levegôbe. Régóta ismert tény, hogy a nagy testû kérôdzô növényevôk nagy metántermelôk, ez a gáz ugyanis fôleg szerves anyagok bomlásakor, így például a bendôbeli fû és széna feldolgozásakor szabadul fel. A Northwest Carbon helikopterekrôl lôné ki a tevéket, illetve összeterelné a nagyobb csordákat, és vágóhídra küldené ôket, így a feldolgozott húsukat az élelmiszeripar használhatná, akár emberi fogyasztásra, akár állateledelek alapanyagaként.„Újító szellemû nemzet az ausztrál, és mindig innovatív megoldásokat találunk a problémáinkra, ez is egy klasszikus példa erre” – kommentálta az ötletet a cég igazgatója az AP hírügynökségnek.

A hasznos állatnál, a birka esetében más eljáráson törik a fejüket a tudósok. A juhok böfögésükkel sokkal több gázt engednek szabadjára, mint emésztôrendszerük másik végén.

Egyes birkák kevésbé böfögôsek, mint mások. A zöldkártyás birkák kitenyésztésében résztvevô ausztrál tudósok elsô lépésben azt próbálják megfejteni, milyen genetikai okokra vezethetô vissza az eltérés. Ehhez böfögésmérôkkel felszerelt karámokat alakítottak ki, amelyekben eddig 200 juhot szondáztattak. A birkagáz zömmel metán, amely sokkal inkább erôsíti az üvegházhatást, mint a széndioxid. Ausztrália légkörmelegítô gázkibocsátásának 16 százalékát adja mezôgazdasága, a mennyiség kétharmada metán, annak pedig a 90 százaléka böfögéssel kerül ki juhok, marhák és kecskék szervezetébôl.

– Fizikai képtelenség, hogy az üvegházhatású gázok miatt 2 fokkal emelkedjen az átlaghômérséklet – mondta dr. Zágoni Miklós fizikus a Klíma Klub konferenciáján. A klímakutató szerint a Föld felmelegedését elôrevetítô modellek elsôsorban a légköri válasz elôrejelzésében tévedtek.

Az üvegházhatás növekedésérôl szóló korábbi dogmákat egy – a NASA kutatóközpontjában dolgozó – magyar fizikusnak, dr. Miskolczi Ferencnek két évvel ezelôtti tanulmánya kérdôjelezi meg elsôsorban, mely szerint a vízkörzési ciklus változása semlegesíti a légkörbe kerülô mind több széndioxid üvegházhatását. Vagyis amint az emberiség felborítja az egyensúlyt, a rendszer „visszaszabályozza” azt. Ennek köszönhetô, hogy az elmúlt 100 év során mindössze 0,76 Celsius fokkal nôtt az átlaghômérséklet.

A klíma ilyen mértékû változékonysága természetes jelenség. Az ókorban olyan meleg volt, hogy narancs termett a Balaton körül, majd a középkorban egy erôteljesebb lehûlés következett, napjainkban pedig ismét melegszik a felszín. Ennek azonban nem az emberiség az okozója. Dr. Zágoni Miklós szerint már csak azért sem lehet a széndioxid a fô bûnös, mert szó sincs arról, hogy az csakis az emberi tevékenység eredményeképp kerülne a légkörbe. A természetnek hatalmas széndioxid tartaléka van, s például az óceánok párolgása során sokkalta több kerül a levegôbe, mint amennyi a fosszilis tüzelôk elégetésével, világszerte.

Ugyancsak a globális felmelegedésben kételkedôk közé tartozik Robert Giegengack, a Pennsylvaniai Egyetem professzora, aki elmondta, hogy az elmúlt egymilliárd évnek csak 5 százalékában volt olyan hideg a Földön, hogy a pólusokon tartós jég maradhatott fenn. A bolygó történetének nagy részében a hômérséklet melegebb volt, mint az utóbbi 200 évben – tette hozzá.

Mindezektôl függetlenül a tények beszélnek. A legfôbb tény az, hogy a felmelegéselmélet uralkodóan jelen van a világpolitikában. Lehet kételkedni, de fizetni kell. Ez a tény.

/Forrás: a szerző 2011.08.21-i levele/*B.K-T.L.