A Magyar Isten verbunkja
Míg Tengrinek csak egy embere is maradt,
addig Tengri a magyar szívben nem halott,
de kivágattatik minden nemzedék majd,
mely a hamis bálványoknak meghajolt.
Az ősi szellemek nem hagyhatnak nyugton,
mert saját árnyék békéjüket sem lelik.
Lelkünk ezeréves sírgödörben porlik,
de a csontharcosok már kardjukat fenik.
Attila nyilai, mentsetek meg minket!
Legyen sokaságtok, mint a vihareső,
hullván termékeny szívek jó talajára
a hun élet fája újra az egekbe nő.
Már nem elég a magyarok feltámadása,
Attila hunjait, magunkat akarom!
Ha nem lehetek Hun, nem lehetek Magyar
Csak avarrá hullt falomb, s elázott alom.
Áldott légy, ó Tengri, Magyarok Istene,
ki a világra szülted a hun nemzetet.
Add, hogy a hunok magyar maradéka
szívében újra megszentelje szent neved.
A Hun Isten hosszú hófehér szakálla
békévé festi a bosszúálló eget,
melynek mai mennydörgő némaságát
tetemre hívja a sóvárgó emlékezet.
Hiszen újra megszólaltak az ősi dobok,
s kürtjeinket rikoltva fújják a táltosok.
A kiátkozott Magyar Isten verbunkja hallik,
a Hun szabadságért gyűlnek a harcosok.
S ha leszakad az Ég, vagy megnyílna a Föld,
a szabadság fontosabb, mint a rongy élet,
mégha minden katedrális össze is dől,
esküdjetek a Magyarok Istenére !
2010. május 7.
B.Kiss-Tóth László
Míg Tengrinek csak egy embere is maradt,
addig Tengri a magyar szívben nem halott,
de kivágattatik minden nemzedék majd,
mely a hamis bálványoknak meghajolt.
Az ősi szellemek nem hagyhatnak nyugton,
mert saját árnyék békéjüket sem lelik.
Lelkünk ezeréves sírgödörben porlik,
de a csontharcosok már kardjukat fenik.
Attila nyilai, mentsetek meg minket!
Legyen sokaságtok, mint a vihareső,
hullván termékeny szívek jó talajára
a hun élet fája újra az egekbe nő.
Már nem elég a magyarok feltámadása,
Attila hunjait, magunkat akarom!
Ha nem lehetek Hun, nem lehetek Magyar
Csak avarrá hullt falomb, s elázott alom.
Áldott légy, ó Tengri, Magyarok Istene,
ki a világra szülted a hun nemzetet.
Add, hogy a hunok magyar maradéka
szívében újra megszentelje szent neved.
A Hun Isten hosszú hófehér szakálla
békévé festi a bosszúálló eget,
melynek mai mennydörgő némaságát
tetemre hívja a sóvárgó emlékezet.
Hiszen újra megszólaltak az ősi dobok,
s kürtjeinket rikoltva fújják a táltosok.
A kiátkozott Magyar Isten verbunkja hallik,
a Hun szabadságért gyűlnek a harcosok.
S ha leszakad az Ég, vagy megnyílna a Föld,
a szabadság fontosabb, mint a rongy élet,
mégha minden katedrális össze is dől,
esküdjetek a Magyarok Istenére !
2010. május 7.
B.Kiss-Tóth László
