/A JOBBIK győzelmére/
Egyszer még az utcasarkok
sivár falára felragasztok
egy piros-fehér-zöld pántlikát.
Megkomolyodnak majd az arcok,
a sikátorok kövéről pattog
a Rákóczi induló és a vivát.
Megéljeneznek a zenészek,
és mélysötét ruhámra néznek
a téren virágot osztó nénikék.
Kegyetlen leszek, alig részeg,
futnak előlem keretlegények,
és megtanulják ők az új ígét.
Aki üldözött, és felosztott
magának földet és sok boltot,
visíthat, mert a gyorsuló idő
törvénykezik, és leront ott
tilalmat, támfát. A dorongot
hátukon összetörni jő.
Zas Lóránt
Közli: B.Kiss-Tóth László
