(A beletörődötteknek)
Csorda nép, kátyúba süllyedt ökrök,
magatokat mélyebbre tapostátok, most hörögtök,
hogy kihúzni jól jönne egy-két tinó.
Nem kaptok kötelet. A feneketlen zsákot
megszőtték már elvtársak és barátok,
nem terem számotokra már dió.
Az út így lett végestelen végig
posvány, gödör : partján zsidó feketézik,
az ő barma legel a zsíros földeken.
Megéritek majd a vágóhidak csendjét,
letaglóznak azok, akik tőletek elvették
a levegőt is. Ők állnak minden őrhelyen.
Nem csak szuszogni kell, és agyonhallgatva várni,
hogy lábikrátokon izom kerekedjen, és azon fásli,
és elmúlik akkor az évtizedes félelem.
Szagoljátok a képlékennyé rothadó kvárglit :
terjed a bűz, uratok kloakát nyit
beleitekben, ahová nem jut többé élelem !
Zas Lóránt
Közli:B.Kiss-Tóth László
