TÁRSADALOMKRITIKA
Date: Wednesday, February 24, 2010, Potemkin
Bejegyezve :Zsurnál  2010. február 02.
*B.K.T.L.
 
A jó életbe már, hát kit nem visznek el mostanában a rendőrök?Én nem tudom, ez az egész az öszödi beszéd következménye, vagy az is csak része volt a folyamatnak. Az elmúlt időben több fejes bukott le súlyos bűncselekményekkel, mint tyúktolvaj, ami nem azt jelenti, hogy a tyúktolvajok elfogytak, csak éppen konkurrenciájuk akadt. Hajjaj, volt aki egy egész megye összes libáját ellopta. De ő még nem bukott le, ellenben Zuschlagtól Hagyó Miklóson át újabban magas rangú katonatisztekig szinte hetente derül ki valamiféle disznóság.Erkölcsi válságban az ország, szomorkodott Sólyom László 2006 őszén, ennyire tellett neki, amikor viperával verték, gumilövedékkel lőtték azokat, akiknek nem annyira tetszett a fenti tendencia, amit nevezzünk röviden csak Károlyi-csomagnak. Merthogy azóta bűzlik ez az egész, amióta felvilágosult és jövőbe mutató
vezetőink vannak, kezdve az említett nemúriemberrel, aki annak ellenére szobrot kapott a Parlament mellett, hogy annak idején a Magyar Nemzeti Bank teljes készpénzkészletével készült emigrálni, és csak azért nem kapták el a csendőrök, mert a fene nagy hatodik érzéke miatt felriadt éjszaka a szénapadláson, ahol a táska pénzzel bújkált, és egy szál ingben az éjszakába menekülve meglépett. Szerencsére a sok tízezer koronát hátrahagyta. Utóbb jogerősen elítélték hazaárulásért - egyetlenként a XX. század magyar történelmében - de ez sem gond, koszorúzgatják a bronzmásolatát szorgalmasan mindazok, akik ugyanezzel foglalkoznak. Az meg, hogy Sztálin barátja volt, hát kit érdekel, mondhatni, na és.Károlyi után az öszödi beszéd volt a legköztársaságibb dolog modern történelmünkben, és ezek a letartóztatások is roppant köztársaság-ízűek. Nem a politikusokkal van a baj, ne őket utáljuk.
Hiszen politikus volt Hunyadi Mátyás is, mégse lopott. A gond az, hogy mai utódai milyen alapon politizálnak. Ezek ugyanis csak annyira politikusok, mint amennyire az 1956-os vérbírók bírók voltak. Ma már teljesen természetes, hogy a képviseletünkre, szolgálatunkra megválasztott, vagy oda kinevezett fontos személyek jutalomnak tekintik hatalmukat, amellyel korlátlanul visszaélhetnek. Hiszen arra való a pozíció. A becsület üres szó. S ne tévedjünk el, nem csak odafent! Idelent is.Potemkin-faluban élünk, kedves olvasók. Itt minden csak látszólagos. A törvény, a rendőr, a miniszter, a katona. Hamis a tej a boltban, kamuzik az újság, lopnak a bűnüldözők, pedofilok a papok. Még a végén a tyúktolvaj lesz a legbecsületesebb. Van ennél lejjebb? Ó, hogyne! Ez még csak sima feudális anarchia, csak van hozzá kamerás mobil, digitális televízió meg űrrepülés, hogy azt higgyük, veszettül fejlett korban
élünk. Pedig vajon mit tett volna egy régi, barbárabb korban Szent László királyunk egy Zuschlaggal, egy Szabó Jánossal, egy Hagyó Miklóssal, egy Gyurcsány Ferenccel? Megint szélsőséges voltam? Elnézést.